Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

kíséri. Midőn távoztunk, mondám Józsinak: „Ez Anda Róza! ” Bár Karátsonyiné megnevezd őt, nem tudtuk jól nevét; kérdtiik az inast, s most se tudom, Bukovszky vagy mi. Kérdém, erdélyi-e? „Az.” Semmi kétség. Nagyon nevettünk, hogy Józsim történetesen előtte beszélé el; most a grófnő azt bizonnyal célzásnak vette, s szegény kis Horváthot545 jól le fogja hordani, vélvén, ő volt az áruló! Midőn kocsiban ültünk, Józsim kérde: „Hát hova akar maga most menni?” „Hová? Szentálékhoz!” — mondám enyelegve. „S maga tán azt hiszi, félnék odamenni?” S a kocsist oda parancsold. Már sötét volt, s így csókot kapott e szeretetreméltóságáért. Az öreg úr fogadott, s nejét hívá: Mari, Lányiékhoz két táncra lévén hívva, épp öltözködött, s így nem láttuk. Nagyon, nagyon örülök, hogy Józsim odavitt. Még Muzslaynéhoz akartunk menni; de már 6 vala, s nem tudám, játékszín napja van-e? Hisz most, hogy ruhámat fűzés nélkül vehettem, könnyen mehettünk máshoz is oda; -legalább Mayerfinéhoz is mehetünk egyúttal. Kérdém Józsit, ha akar-e Máyefinéhoz menni? „Nekem egyenlő!546 Ahová maga akar menni, szívesen elkísérem oda.” Nem-e aimable ez? De persze tudja is ő már, hogy mi is kényesek vagyunk. Reggel nem mertem Marihoz menni, mert kissé nedves volt; sajnálom, hogy nem láthatám. Tán holnap. Farkast ma igen nevettem, midőn Kuthy s Honderűben megjelent szép novellája történetét elbeszélé. Este is igen víg kedvű Józsim beszélt Kuthy sajátságai s Farkas prózaisága felett, mely két ellentét valóban nagyon megnevettetett.

Hétfő, 23-án. Már délelőtt akartam kimenni, de Kammeremé547 548 jött, minden bolond gratulázás nélkül egészen természetesen szólott, azt is tanácsolván, hogy viasz gyűszűt hordjak mellemen, így kikerülendő rettenetes fájdalmakat. Ebédre Mátray jött; ez is természetesen szólott arról, hogy nincs farsangom. Délután elmenés előtt kérdé Józsim, hogy: „Igaz! Nem akarol-e Vieuxtemps hangversenyébe menni?” „Úgy hiszem, már nem is kapni többé páholyt; hisz úgyis többször fog még játszani.” „Persze! Az igaz!” „De te, ugye ma este bemászasz?” „S minek?” „Na, hisz Vieuxtemps-ot szereted! Menj, lásd!” „Maga mutzi!” — mondá, s ment. Én pedig vettem köpenyem, s a leánnyal a Macskához mentem, s ott csodálandó contenance-szal549 gyermekruhából egy-egy darabot vásárlottam, igen csinos vánkossal is, commissio ürügye alatt. Bolond géne-mben elfe545 Petrichevich Horváth Lázár (1807-1851), író, újságíró, szerkesztő, 1843-1848 között a Honderű szerkesztője.

546 Ti, mindegy.

547 Kammeremé, vélhetően Kämmerer Pipszi édesanyja.

548 Henri Vieuxtemps, (1800-1881), belga hegedűművész.

549 Tartással — itt: visszafogottsággal (francia).

131