Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
1 majd jót aludni fog. Mosolygó, hogy úgy is jól alvand, de mégis szíves vala kérésemre hajolni. Estebéd után csakhamar ágyba expediálám, s reményiem, jó éjszakája lesz. Ma délbe Birlyvel találkozott, ki utánam kérdé, s mondá, hogy tudom már a diátet s porvételt, s neki, hogy baja alkalmasint az aranyérből ered. Nem így! Kedd, 17-én. Már korán jött Józsim át, s ágyamra ült, végre vállamra hajtván fejecskéjét, igen gyorsan mondá, hogy Birly kérdé, mily bábához volna bizalmam? „Kit ő akar!” — mondám zavarodva. O Herzgemét ajánlja, s mondá: „Jó volna, ha már most többször jönne, hogy magával kissé elbeszélgessen!” S kedvesem e mondandója után tüstént másról kezde beszélni. Délfelé Marihoz mentem, feküdt erős náthában. Beszélték, hogy Lovászné oly figyelmetlen irántuk, még nem is küldvén hogyléte felől tudakozódni, Buttleméval már fachée-ban vannak, mert Mari a múltkor nem táncolt, pedig sárban odamenvén, alsószoknyái kis bordure-rel539 díszelgőnek, mi természetes, a táncnál nem legelegánsabban vette volna magát ki. Már korán! A ruhát nagyon megköszöné, nagyon is hosszú, a test pedig a drapériával oly jól áll, hogy csak a kar alatt kell azt bevarrni. Ma délután fejteti Mari által fel, s már ebben fogja vizitéit tenni. Valóban csoda! Pighetti. nagyon aimable volt, s utóbb ebédelni ment. Mari magának a Fehér Hajótól540 hozatott étket át, s nagy gusztusa lévén a még itt nem evett töltött káposztára, hazajővén a ma éppen nálunk készültből küldék néki, úgy, mint egy palack barack-, egy meggy- s egy szilvakompóttal. Józsim, mikor ebédre vitt, már mondá: „Herzgemé a napokban jővén magához.” „Hát már látta őt?” „Igen!” Szegény kis nyugtalanom! Szerda, 18-án. Ma a rác vízkereszt, s nappal — ó, csoda — nem is esett az eső; annál erősebben ma éjjel. Ebédre Tóth Lőrinc,541 s Muki jövének. Nem tudom ki, mondá, hogy oly arrogáns ember e Tóth; ugyan hazudott! Maga a szerénység. Ebéd alatt rövid időre Kuthy jött. Ez nagyon víg vala, s Tóthtal is párszor enyelgett, ez valamennyiszer fülig pirult. Az valóban különös! Tóth egyike vala a legtúlzóbb literalistáknak — most, hogy Angol- s Franciaországból visszatért, Széchenyit imádja, vakon hódol e nagy embernek, s a Világot542 sokban igen jónak ismeri el. Bárcsak Kossuth is utazna már! Soká maradtak; távoztukkor Tóth kezem 539 Szegéllyel (francia). 540 A Fehér Hajó Pest egyik legnevesebb fogadója volt. 541 Tóth Lőrinc (1814-1903), író, jogtudós, az Akadémia ügyésze és pénztárosa, 1848 előtt több ízben országgyűlési követ, 1848-ban képviselő és igazságügy-minisztériumi osztálytanácsos, 1865-1869-ben ismét képviselő, 1883-1894 között a Kúria tanácselnöke. 542 Széchenyi István gróf könyve. 128
