Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)
A napló szövege
sze nem szólottám, úgyse lehetett volna többé segítni, de igazi skandalum volt. Fején egy kis blonde-dal környezett tüllfátyol volt, melyet Étitől kapott, s csinos, ezen kívül egy igen szép fél mirtuszkoszorú. Kezében rettenetes nagy imakönyvet tartott, ugyan mire? Kérdém. Hisz azt csak akkor kell venni, ha délelőtt lévén az esküvés, még misét is hallgatunk. Azonban Muzslay Éti nevetett s engem egy megpogányosodott nőnek keresztelt, s biztatá Marit, csak tartaná meg. Ekkor Lizi jött, s csakhamar Buttlemé is. Alig köszöntött, Marit arcánál símogatá, s én lelkem mélyéből gondolék egy: „Valóban úgy!”-ot hozzá. Végre kimentünk. Közben Mittisék, s a többiek is jöttek már. Lovászné a párt bevitte hálószobájába, betevé az ajtót, s hosszan s szélesen áldá meg őket, ez alatt Mittisék, mint okos emberektől feltehető, jól expedorálák magukat Mari könnyelműsége, Pighetti. karaktemélkülisége, s az egész őrült házasság felett. A templomba a két Lovász-leány505 506 jött velünk. Mondák, hogy szívből kívánják, hogy Mari családjukban boldog lehessen — de valóban mondák: praetensiokat nem szabad tennie. „Na!” — mondám szelídítőleg. „Majd tán Pighetti. is Mari kedvéért megváltozik, s munkás emberré válik.” „Ha Marit valóban szereti, meglehet.” — felelék. „Mert hisz a szerelem mindenható, azonban bajos az oly embernél, ki munkához mindöröktől fogva nem volt szokva!” Tehát saját rokonai ítélete. Az esküvés magyarul történt, mert maga Feichtinger, az öreg német úr mondá, hogy ugyancsak szégyen volna németül. Mari levevé a köpönyeget, s jól átfázott a hideg templomban, mert Pighetti csupa figyelemből szeretete iránt, nem akará a ceremónia véghezvitelét a fütött sekrestyében — holott minden okos ember az ottani oltár előtt szokott télen esküdni. De ezután valami furcsa történt. Még egyszer letérdeltek a sekrestyében, a pap diákul perorírozoti — nem tudtuk mi történik, midőn Mari gyertyával kiment. Közös volt a kérdezés, a csodálat. A fiatalemberek egyik a másiknak magyarázott, s e magyarázat úgy jött ki, hogy ez csak akkor szokott történni, midőn a nő már fogadott, hogy Isten kegyelme kísérje őt a szülésig. Úgy is hangzott, mintha a nem tisztákat ezáltal mintegy megtisztítni akarnák — a kis Bémer pap nevelője pedig mondá, hogy ez szokás falun, hol pár nap a menyegző után az ifjú nővel teszik az érintett első okból. Pécsy, látván zavarodásomat, elég finom volt a mellettem álló Józsimnak általam is hallhatólag mondani, hogy az egész csak esdés az égtől, hogy e házasságot gyermekekkel áldaná meg — Buttlemé kívánta. Na, bizony remé505 Vélhetően Lovászné leányai: Lovász Etelka (Éti) és Lovász Karolina (Lina). 506 Tartott záróbeszédet (latin). 116
