Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

elképzelhető, hogy nem kis öröm az, egy nőnek férjéről tudni!492 Délután Ismét kikocsiztunk a Városligetbe. No, Bartay tegnap óta színházdirektor, s nagyon Józsim kaptája után jár, a fűtést s a kocsirendet pávatollasan egészen úgy követi, mint Józsim proponáld. De bár más tollával ékíti magát, mindenesetre az épület s így a szent ügy javát mozdítja evvel elő.

Kedd, 3-án. Míg még ágyban valék, Józsim jött át. A múlt héten mosattam, de a mángolófával lévén elrakva, nem mángolhat a leány. Józsim kéré, vennék számára vásznat nadrágokra, mert úgymond, csak mint legénye mondá, hat van néki (de kérem, nyolc), s ez kevés, mert ma is újat akart venni s nem volt tiszta. De a kedves nemhogy pillanatra is kedvetlen vagy haragos lett volna, sőt a pénzt adván, megkért, hozatnám csak ide a vásznat, ennek következtében azonban délután úgyis szép lévén az idő, mindjárt elmentem. Tegnap este Lovásznéhoz mentünk. Midőn Pighetti jött, Mari s én kívántunk neki először jó estét, ő dacosan a kályhához ült, s oly szeszélyes és kiállhatatlan volt, oly tökélyesen figyelem nélküli Mari iránt, hogy ugyan hátat fordítottam volna ily vőlegénynek. Csakhogy disputálhasson, gyakran öt perc múlva maga magát hazudtold meg állításaiban, mi felett a később jött s mellém ült Zuberral ugyan jó ízűén, bár csendesen kacagtunk. Egyvalamit nagyon famosnak találtam. Mari mondá, hogy a 12 vánkoshéja az ő párnáira ugyan nagyon jó, de Pighettiére kicsi, s így ő azon vászonból, melyet néki adék, hatot vágott le, éppen nem találván azt gorombának. Merd!493 Lepedővászon vánkoshéjára! Hát nem csinálhatta kisebbekre a vánkosokat? Annál inkább, mivel azok csak most készültek el? Vagy nem vehetett hatot perkálból, ha már hat nagy vánkost óhajt — mi bagatelle-ba494 került volna? Ugyan furcsa taktika! Egy darab vászon kilenc lepedőt ád — bizony 12 lepedő s hat takaró lepedő nem lett volna sok! De ilyen ő! Semmit meg nem gondol, ki nem számít — csak neki! Józsim mondá tegnap este: „Talán illő volna, hogy én is adjak valamit Marinak? Bár se tanúnak meg nem hívtak, se más szerepet nem adtak, tán mégis kellene valami emléket néki adni?” „Ha akarsz!”— mondám könnyűden. Azonban ezen nagylelkűségét Mari hasznára akarván fordítani, ma Müllerhez úgyis reparaturákat495 vívén,

492 Ha nemi betegséggel nem is, de flörtre való hajlammal rendelkezett Szekrényessy, amire bizonyítékot

találhatunk Bártfay László kéziratos naplófeljegyzéseiben. Az eset a fiatal, még agglegény Szekrényessy Józsefről szól, aki nem kevesebb, mint két álló napon át zötykölődött Vörösmarty Mihály — és persze néhány hercig leány — társaságában Pestről Balatonfüredre, amikor egyik reggelre ébredve a vele szemközt ülő csinos főúri szolgálólányt pikáns álmaival traktálta. (Sz. A.)

493 Köszönöm (francia).

494 Kicsinységbe, kevésbe (francia).

495 Javítanivalókat (latin).

112