Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1842-1843. 4. kötet. (Győr, 2007)

A napló szövege

zös boldogságunk? Hát minden ember egész életére búra, szerencsétlenségre, szenvedésre volna kárhoztatva? Hát szüléink áldását, mely oly jóltevőleg lebeg körül, nem látom-é tisztán boldogságunk tükrében? Csak nagyon is szokva vagyok a búhoz, azért oly meglepő, váratlan előttem határtalan boldogságom, azért remegek mindig, hogy a nagyon is soká nélkülözöttet kegyetlen sorsom csakhamar ismét elragadja tőlem! Semmiben, semmi nélkülözés, egészen azon körben, szférában, mely után mindig sóhajtottam, mely mindöröktől vágyam vala, s ehhez Józsim, ki csak engem szeret, ki minden pillanatom lett, kit csak az tehet boldoggá, ha engem boldogan lát. S mindehhez még szerencsés lelkületem, s tactusom475 — ha valami nincs is úgy, mint kivánnám, azért nincs szeszélyem, azért nem bosszankodom, hanem boldogságom érzetében oly könynyen belétalálom magam e csekélységekbe, oly könnyen csinálok magamnak raisont.476 Ó, de Józsim mily rosszul nézett ma ismét ki! Midőn este leüle a causeuse-re477 előtt, mily halvány, mily sárga vala ő, szemei mennyire béesve, mily kék körzettel! Istenem! Istenem! Mi lehet baja! Tán titkos bú nyomja lelkét? Valóban, mintegy lehúzandó boldogságunkból, ügyeiben gyakorta baj éri őt. Még mint jegyesem dicsekedett, hogy minden sikerült néki, s most? Wodianer mily rútul piszkolni akarta őt, a választmányi tagság elmaradt, a piszkos pék és Mitterdorfer még most se mutatkoznak fizetéssel nobilis478 Józsim iránt. A szeszélyes Talliánné jobb remény fejében elvette tőle perét, melyet Józsim kidolgozott, s mely annyira — ezt én tudom — szívén feküdt. Aczél oly rendkívüli piszkosan fizette őt, s most egy zsidó az írásban adott ígéretéből is lealkudozni akar. Tán mindez nyomja őt? Tán most, hogy házi kiadásai szaporodtak, éppen jövedelmei szűkültek? Tán nem eléggé biztosítva hiszi jövőnk, s ez nyomja lelkét? Hát oly átok, oly kárhozat nyugodna rajta, hogy Józsimat is berántsam eddig egyedül tapasztalt nem sikerülésébe terveimnek, kívánataimnak? Hát a szerencsétlenség, mely eddig csak engem üldözött, most, hogy Józsim léte az enyimhez van kötve, őt is érné? Háromszoros kárhozat! Hát én, ki őt imádom, kit csak boldogsága tehet boldoggá, akaratlanul hintsem a tudtom nélkül magammal hozott magvait a szerencsétlenségnek — kegyetlen sorsom végzése — szerint az ő létébe? Hogy a szokott szép virágok csíráját e gyom nyomja el? Hát én szerencsétlenségeimet magammal hoztam volna házába, hogy az most üldözze? Ó, sze475 Érintések — itt: hozzáállásom (latin).

476 Okot (francia).

477 Kétszemélyes kanapéra (francia).

478 Nemes — itt: nemes lelkű (latin).

107