Hegedüs Zoltán: Győr vármegye nemesi közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyveinek regesztái VII. 1691-1699 (Győr, 2016)

Dokumentumok

dénárt, a nemességre esőnél pedig 25 dénárt számítanak, mindazonáltal leszögezve azt, hogy ha a nemességre eső hányadot ez meghaladná, tartoznak a többletet is befizetni, ami a jövőbeli adóba fog majd beleszámítani, mivel csupán a lakosság iránti különleges tekintetből egyeztek bele most a 25 dénárba, az ugyanis - összehasonlítva az előző kivetéssel - meghaladja a király rendelkezésében említett, a nemességre terhelendő 1/16-od részt.

461. 460.;-; 201-202. pp.

A király figyelmezteti a vármegyét, hogy mivel egyesek uzsorát folytatnak és hétszeres kamatot is szednek, pedig az 1647. évi 144. te. 6%-ot engedélyez, hozzon olyan rendelkezéseket, amelyekkel ezt a tevékenységet (elkobzás büntetése alatt) felszámolhatja. A közgyűlés szerint e téren a vármegyében különféle nehézségek merülnének fel, ugyanis a legtöbb kereskedő csupán a kamatra kiadott pénzéből él, ezért rendszeresen nagy viszontagságoknak vannak kitéve, amikor nem csupán a kamat, hanem a tőke is veszélybe kerül. Vannak továbbá a hivatkozott törvénnyel ellenkező, a kötelezvényekben kifejezetten szereplő feltételek. Ezek alapján a vármegye nem érthet egyet a király utasításával.

462. 461.;-; 202. p.

A király írja, értesült az ismét gyakoribbá váló rablásokról és fosztogatásokról, amelyeknek megszüntetésére és a biztonság helyreállítására bár számos alkalommal adott ki szigorú utasításokat a vármegyék számára, mégis azt tapasztalja, hogy azokkal nem törődnek, az igazságszolgáltatás terén lassúak, az elkövetőket nem büntetik meg, és nincsenek kellő elővigyázattal sem. Ugyanis igen gyakran maga a lakosság ad rejtekhelyét a bűnösöknek és segíti menekülésüket. Ezért szükséges, hogy a vármegye ez iránt szigorú intézkedéseket tegyen. A közgyűlés megbízza a szolgabírókat, szigorúan hagyják meg a kinevezett vezetőknek és alárendeltjeiknek, hogy gondosan ügyeljenek a király akaratának teljesítésére.

164