Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

itt a bökkenő! Lóri, ki minden, bármily silány udvarlónkat megirigyli s fő üdvét abban leli, őket halászva, maga megnyerni vagy legalább pletykák által tőlünk elidegeníteni, nyilván benne feléleszté azon gyanút Pista végett. így hát féltés vala az! Most vagy Schreiber csípte meg orrán, vagy pedig mindig egyenlő szíves viseletem békíté őt ki. Innen színházba Pejachevich-páholyba352 mentünk; Horváthné, Tarné s Mari s én. Die Bastille. Jó darab Bergertől. Dorsner küldött egyszer Chernél által cukorba mártott gyümölcsöt. Anyám ezalatt honn játszott Murray, Ocskay s tante Claire-rel.

Kedd, 4-én. Délután Dőryné, Hőgyészyné voltak itt. Este anyám játszott Murray, Ocskay s Dorsnerrel. Ez már korán jött, s mint mindig, 11-ig maradt. Ocskayval két leánya is jött.

Szerda, 5-én. Délután Horváthnéval az erdei malomba kocsiztunk. Itt már Dorsnert leltük, így jobbról felmentünk a szőlőknek, tovább balra a hegynek. Szép kilátásunk volt s szép virágokat leltünk, többek között sok emlényt is, melyek közül egy darab fácska segedelmével kettőt gyökerestől ki is ástam. Visszatérve uzsonnáztunk, mire balra a völgyeknek indultunk. Tán félóráig haladtunk, befelé; a legszebb kilátásnál leülvén, kinyugodtunk s így aztán visszafelé vettük utunkat. Valóban pompás nap vala. 4-kor, midőn hazulról elkocsiztunk, felhők mögé rejtőzött a nap, s most teljes szépségében kifejlett, hogy a hegyekre még mágiái fényt vetve néhány percig, azok mögött eltűnjön — 8-kor jövénk haza. Emlényeimet ültetém el.

Csütörtök, 6-án. Emlényeim frissek, gyönyörűek. Délután anyám tante Claire-nél játszott. Ezalatt mi Dorsnert utasítottuk el; de Tarné és Smid Teréz bejöttek. Estefelé anyám Marival sétálni ment; én honn maradtam, s bosszúmat kezdém írni.

Péntek, 7-én. Délután Welsberg gróf jött, már 4 órakor; hirdeté, hogy ma zene lesz. Mind a hárman éppen átöltözködtünk. Látatlanul anyám szobájába szöktem, ezt készítőm el, mire ez Welsberggel a szalonba ment, magam is gyorsan elkészültem s bementem. Mari felső ruhájában maradott. Valóban, beljegyeit jellemző látogatása vala ez a grófnak. De örvendtem. Bár kissé durva, de oly igen jó szívű — minek bizonyítványa elég világosan fénylik némely engem érdeklő történetecskében. 6 felé Horváthnéhoz mentünk s evvel a sétára. Még senki sem vala itt. Alig ülénk le, megkezdék. Dorsner, Welsberg, Jemelka, Chemel valának

352 A Pejachevich grófi családnak saját páholya volt.

98