Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
Adélé mellett ülni. Ellenemben Flóri atyjával. Ebéd után Flórival foglalkoztam; midőn ez kiszökött, beülék a többiekhez. Kérdém Everildát, mikor játszand Ramming Nina, s mikor lesz ismét hangverseny. „Nem lesz több; Bécsből nem jön senki.” „Hát a tolnai énekes nem jön-e?” — kérdém magamon erőt véve, s az előnyomuló vért nem egészen vissza nyomhatván, úgy hogy könnyen elpirultam. „Az nem jön; nyilván, mivel uraságaink már mind távoztak. Tán az ősszel.” Tovább kérdeni nem merék, zavarom elkerülhetetlen vala. Nemsokára Travers folytatá útját stációja felé! Ekkor Flórit Adélé zongoraleckére utasítván, ez mondá: „Igen, ha Éti néni velem játszik.” Leültem tehát, s játszottam vele négy kézre, midőn kettőre kezdé, székére támaszkodva még egy ideig nála maradtam, mire Adélé behívott. Pár óráig csevegtünk együtt, midőn Viczay grófnő jött. Kis idő múlva — anyám előbb az öregúrral piquetírozott — Adélé és én Flórit felkerestük. Nemigen akart a gyermek lejönni; de mondván neki, hogy nemsokára hazatérünk, lejött. Azonban alig valánk lent, hozzám jött súgva: „Jöjjön másik szobába, nem igen szeretem azt a Viczókát.” Mire nevetve Adélé s én a kedvessel Pál szobájába vonultunk. Adélé észrevette előbbi zavaromat, vagy pedig feltűnt neki az, hogy még Auguszról semmit sem szólottám, s sejtvén, hogy meggyőzhetetlen zavarom tart vissza, ebből ki akart húzni, nyelvemet feloldani — elég az hozzá, így kezdé: „S Maga, Flóri még meg sem kérdezte Éti nénit, mit üzen Tolnába?” „De sőt inkább!” — mondám, kapva az alkalmon — „Már kérém, mondaná kézcsókom Csapónénak.” „Igen, de hisz Éti néninek még több Ismerőse van, Augusz.” „Hisz ez házasulni készül.” — mondám gyorsan, mintegy visszanyomván azon gondolatot, mely ismét feltartóztatni akart — „Ilkát veszi nőül, mint hallom.” „Dehogy.” — mond Adélé — „Eszébe sincs, nem is foghatom, hogyan terjedhetett ezen hír itt el. A leány öröktől fogva nem tetszett neki. S mint én mindkettőjüket ismerem, nem is fog neki soha tetszeni.” Könnyűn lélegzettem, minden kétségem eltűnt — s szemeim az eget keresék. Ezalatt a kis Flóri rendkívül vidor lön. „Milyen Ilka?” — kérdé pajkosan. „Nagy Ilka.” — mondtuk mindketten. „Az? Ugyan ki mondja azt! Soha sem tetszett az nekem. Tóni bácsinak sem tetszik. Azt már azért sem venné, mivel mindig beteg! De hiszen maguk csak tréfálnak! Nem erről szólották!” „De hát kiről? — mondám kémlelődve. „Tán Rosty Ilkáról?” „Csak nézze, mi bolondságot beszél e gyermek össze.” — mond Adélé nyugtatólag — „Neki Ilka nem 336 336 Pikét — népszerű kártyajáték. 94