Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

gányosságán a három vörös gallér között — utóbb Tarral jött. Tea után 1/2 12-ézni kezdtünk. Még előbb a szalonban Riefkohl mellém ült; nem tudom minél, fogadni akart. „Ej!” — mondá — „De igaz! Én Önnél soha többé fogadok mióta fogadását nem tartá!” „De hogyan is!” — válasziám szörnyű air d’ennuie-vel — „Midőn a müvemet ért bajt Önnek mondám, Ön kinevetett — ezután csak nem fogok Önnek mást készíteni?” „De szörnyen nevetséges vala az előttem, midőn Ön mondá, képet rajzoltam, s tinta ömlött reá! Minek készített Ön oly nehéz müt — bár egy kis erszényt, vagy akármit inkább.” Nyelvemen volt neki mondani: emléket akarék Önnek nyújtani, nem pedig csak fogadási bért; azonban abbahagyám. Hihette volna erre, hogy érdekel; s Isten mentse meg ezen hiedelmétől! Felkeltem szárazon, s Pistával kezdék beszélni. Tea alatt Riefkohl mellém ült. A lámpás felől gúnyolt. Utóbb a tehát abbahagyá, mert, úgymond, vagy a víz megkozmásodott, vagy a bouilloire290 új, s érc szagát kölcsönzé. Mari kivitettvén azt kóstolá, s mondá, jó. Ez tehát készakaratos megsértés volt. Je ne pouvais dissimuler mon humeur.291 Felkeltem, pamlagra ültem. Riefkohl hozzám repült, mellém ült. „Ne haragudjon!” — esdeklé — „Megbocsát?” Nem válaszoltam erre. Almát hámozva, igen könnyedén mondám: „Ön Győrre jön?” — s erre fordítám a beszéd fonalát. Akarék neki szemrehányásokat tenni, mutatni neki, menynyire megérdemli megvetésemet, mennyire ismert félre — de nem lehet. Anyám közel ült hozzánk. Midőn az asztalt elrakattam, volt szándékom, de ekkor is vagy tante Sophie, vagy tante Claire vagy Lóri osont ki s be. 1/2 12-ézni kezdtünk. Riefkohl mellém ült, Mari mellé Dorsner, Fischer, Lóri s Dorsner közé jutott. Riefkohl kihúzá erszényét, ugyanazt, melyet Maritól kapott. Kissé fel volt fejtve. Hozék tűt, s megvarrám. Eszembe jutott, mint ülénk gyakran tavaly is egymás mellett gyakran secrétairnél292 — mi egészen más vala ez ma! Azonban mindig beszélgettünk egymással, és Riefkohl néha még galant is volt. De Fischer igen unatkozott. Egyszer angolul beszéltek együtt, felszöktem, s Pistát kérém, figyelne: de többé szót se szóidnak. 8 után, midőn Tar s Chemel jöttek, Fischer inte Riefkohlnak, s távoztak észrevétlenül — de én jól látám. Dorsner, mint mindig, ma is a többieknél tovább maradott — igen bosszankodott Fischer és Riefkohl viseletén. Semmi az! A gorombasághoz már szoktunk. Emellett Fischer volt a persuadáló. De Riefkohl viselete valóban

290 Teáskanna (francia).

291 Nem tudtam leplezni a kedvemet (francia).

292 Játék neve (francia), vélhetően versbe szedett találós kérdésekkel játszottak.

80