Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
Bevezető
Az érzések eme zűrzavarának színpada és díszlete a megszokott: Sopron városa, a Casino, a szalonok, a közterek, a színház. A „statiszták” is az előző kötetekben megismert társaságból kerülnek ki: a rokonság, a soproni (és vármegyei) elit, a nemesség, a polgárság és a városban állomásozó katonaság tisztjei. A háttérben apró-cseprő történések űzik egymást, látszólag leplezve a mozdulatlanságba dermedt eseménytelenséget: fogadások, bálok, koncertek, közben pedig az intrikák, a pletykák, a sugdolózások, az unokatestvér Baumgarten Mari bárónő flörtjei, aki a városból távozott vőlegénye, Skolimowszky Tádé távollétében nem feltétlenül utasítja el más fiatal tisztek vigasztaló közelségét... Etelka, a gyakorta tépelődő, őrlődő leány azonban határozottan otthonosan mozog e viszonyok között, szépen csengő hangja, iskolázott zongorajátéka, imponáló tánctudása rendre az estélyek, bálok, összejövetelek ünnepelt „hősnőjévé” emelik őt, ám lelke nyugtalanságát e látványos, de a lényegi tartalmat nélkülöző „sikerek” nem oldották — nem is oldhatták — kellőképp. Ahhoz ennél több kellett. S akadt is olyan esemény, amely — időlegesen ugyan, de — kétségkívül kiragadta hétköznapjai felszínes világából Etelkát: az egyik ilyen az, hogy a Mátray Gábor szerkesztette Regélőben folytatásokban megjelent egy novellája (Az arckép). Ami azonban ennél is komolyabb jelentőséggel bírt a reformkor nagy hazafias gondolatai iránt nyitott és érdeklődő lány számára, az a gróf Széchenyi Istvánnal való levelezése, majd személyes találkozása a Sopron-Vasi Szederegylet létrejötte körüli buzgólkodása okán: „Hogy azonban május 22-ke azon nap, melyen Széchenyinket először szólani haliám, melyen nálunk volt — mélyen lesz elmémbe vésve, azért jótállók.” A leány tolla ekkor ugyanolyan szorgalommal hasította a napló papírját, mint amikor Augusz iránti szenvedélye a legforróbban lobogott. Ezek a hétköznapok monotóniáját ugyan megszakító, ám csak röviden ható események voltak. Döntő változást hozott azonban az, hogy Etelka édesanyjának mind rosszabbra forduló egészségi állapota miatt anya és lánya — egy néhány napos bécsi kirándulást követően — 1841 nyarán a kor divatos fürdőhelyére, Balatonfüredre utazott. A füredi Városi Helytörténeti Gyűjteményben őrzik a fürdő 1841. évi fürdőlistáját. E névsorban olvasható: „Zadjeli Schlachta Ferenczné Assz[ony] született Báró Hauer Terézia Etelka Kis-Asszonyával”. Lakhelyük: „Soprony”. Füreden Etelka kiszakadva megszokott környezetéből — bár számos soproni ismerős is felbukkant a fürdőn — új élmények és ingerek 6
