Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
lékteremben zongorához ült; Schubert69 70 71 Vándorát, s egy olasz dalt énekelt. Tehát valaha hallottam eme csodahangokat! A tükörre támaszkodám, s Everilda öltözetére függesztvén szemeimet, elmélyedtem a varázsdal hallásába. A menny nyílt előttem fel. Belsőmben valék megrázkódva. Erővel vonzott engem az ajtóhoz egy láthatlan szellem; ó, mint akartam volna odarepülni, mellette teremni. De ismét felindultságom árulhattam volna el — s azt nem a világért tenném! A varázshangok csoda báját hevességgel, szörpölém — nem láttam, nem hallottam mást: csak őt! S erővel támaszkodtam a tükörhöz, hogy visszataszítsam azon erőt, mely egyre az ajtó felé vonzott erővel, hogy a hangokat közelebbről leshessem! Pál jött most be. „Hallja Ön Auguszt énekelni?” — mondá. „Minden hangját lesem.” — válaszlék. S erre kért, szerezném meg Augusz számára a Puritánok egyik dalát. „Talán Fischertől megkapom.” — mondék. Ekkor kellett még Everildának pár lánc. Atküldtem anyámhoz értük. Midőn Everilda készen volt, mondá Pál: „Nyolc felé Slachtánéhoz megyünk!” „De már fél óra múlva, úgy hiszem.” — szóla Augusz. Kimentünk a szalonba. „Iparkodni fogok Önnek a Puritán-i dalt megszerezni.” — mondám könnyedén. De Augusz oly pénzzel fizetett vissza, mint minővel előbb én; igen hidegen, röviden s keveset szólva hozzám. Azonban tán E óráig sem tartott ez, mire távoztunk. Murray Mari s az orvos is átjöttek. A kis Flórinak adtam egy kis kávéfindzsát, s hozzá maschinát. Igen örült. Adélé oly igen kedves volt! Julie szörnyen éhes volt már. Egyre nógata, hordatnám fel az uzsonnát, mert úgymond: azokat a hercegné el nem ereszti. De én csak bíztam szavukban, s az éhezőknek kínjára 2/4 8-kor hordattam mindent fel. Mindnyájan csészéiknél ültek még, midőn Pál, Augusz, s legnagyobb meglepetésünkre Everilda is, római öltözetében belépnek. Most minden megváltozott. Augusz mellém ült, s mily kedves vala, le nem írhatom. Mondá: „Ön tán nem is tudja, hogy egy végzetes utat tettem atyjával a gőzönyön.”72 S most beszélé el azon eseményeket, s emellett a legmelegebb tisztelettel, s legbensőbb csodálattal szólott jó atyámról; s ha nem bírja még szívem, ez által bizonyosan megnyeri. Nagyon hálálá most meg amaz orvosságot, s mondá, miképp az oly igen jó összeget egyszerre akará lenyelni, ha mérget nem sejt benne, mivel oly pontosan vala felírva a bevevési idő; s így lelkiismeretesen teljesíté azt. Most szó volt a 69 Schubert, Franz (1797-1828), német zeneszerző. 70 Murray Mária gróínő, Murray Albert gróf egyik lánya. 71 A 19. század első felében az időt általában negyedekkel jelölték. 72 Gőzhajón. 26
