Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

Hétfő, 2. Reggel, szokásom szerint lenéztem. Memlauemé felköszöntött. Nem sokára a már előbb ablakparádét734 735 csinált Lendvay társult hozzá, s vele sétált. — mindig egy lelkes pillantást vetvén fel. Egyszer anyámnak béadék. Mire visszajövök a szép nő társnéjával jobbra sétála. Lendvay a szép Károlykával azonban a kert kerítés mellett állott, s néki egy, a Balatonon úszó csónakot mutogata. Végre felemeli s hintázgatá a gyermeket. Mosolyogtam, s részvéttel tekintettem le e kedves, érzésteli scaena-ra. Lendvay erre jőve; ablakom alatt megálla s felnéze. „Lássa ott a nénit? Mondjon jó reggelt e kedves, e gyönyörű néninek!” — súgá félhangon Károlykának. A gyermek felpillantott, Lendvay elönté avec ses caresses,736 egy lélekteli pillantást vetett reám, mintha mondani akarná: „Ismerlek, tisztellek!” De mindezt, avec une vénération extrémé;737 mély tisztelettel s valódi kitüntetéssel. Féltem, hogy e scena feltünend, s egy mosollyal visszahúzám magam. Délfelé hallok hangokat, kitekintek. Hát Lendvay a terasz lépcsőjén áll s túl felszólt Beliczay alispánhoz, kivel már párszor sétálni láttam. Lendvay oly finom vala, hogy hangos beszéd által fel ne tűnjön, a lépcsők legfelsőbbikére állni. így haliám, miképp mondá, hogy tüstént ebéd után elutazik. Egy hosszú oldalpillantást vetett reám, s utóbb még albakparádét tett. De Lendvay e kitüntetése, hogy mondjam: udvarlása, nem vala egy színészi kérkedés, arrogance, elhittség szülte, feltűnést okozó hetykeség, hanem mély tisztelet s szerénység sugárzott mindenütt ki, mintha mondaná: „Honszeretetem becsüli, tiszteli bennem; nem vala Slachta Etelka megtiszteltetve, hanem a honnak egy nem egykedvű leánya.” S e jeles, e ritka Lendvay, mégis szerencsés! Anyám ma ismét gyenge.

Kedd, 3-án Délfelé hallok a sétáról felszólani — kitekintek; hát Szakácsy felszól egy úrhoz második ablak tőlem. Az úr igen dicséré Szakácsy úszói ügyességét, mire ez szerényen felelt. Nemsokára valóban fürdeni ment, s én csakhamar a vízbe ugrani látám s roppant tova úszni. Midőn visszatért, abalakparádét kaptam, úgy mint egyáltalán minden ismert s nem ismert uraktól, az egy Bizayt kivéve, ki éppen azáltal kitüntet, azaz tiszteletét mutatja: mivel ki nem tüntet. Délbe anyám már étvággyal evett, hála Isten! Délest érkezett Bezerédj; mindjárt hozzánk bejött, később levelet küldött. Ő immár Bécsből visszatért, azonban desperatus

734 Ablakparádénak azt nevezték, amikor valamelyik hölgy ablaka alatt/elött többször is látványosan tisztelegve elvonult a hölgynek bókolni kívánó férfi.

735 Ámítás, előre kitervelt mutatvány (latin).

736 Az ő cirógatásaival (francia).

737 Rendkívüli tisztelettel (francia).

180