Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

lestem jöttét. Végre látám a kút721 722 mellett lappangani — egy dalt énekelt felhangon. Resi is meglátá már ekkor. Kilopóztam — Resi felkíséré. Azonban a folyosón egy huszár ruhát tisztított, nem a világért mentem volna ki, tudván, kezet csókoland — mindjárt sejtésekre adott volna ez okot. Mondám Resinek, hívná be. Az ajtó kissé csikorgott, Szekrényessy csizmái, bár lábhegyen jött be, nyöszörögtek. Az ablakban állottam, kendőt vetettem volt előbb magamra. „Jó estét!” — susogám. „Alszik?” „Igen! Adieu!” Ekkor kezemet fogá meg s ajkihoz húzá. „És más semmit?” — kérdé kétségbeeső pillantással. Nemet intettem fejemmel. De ekkor Resi be akará tenni az ajtót, mely eddig csak be vala húzva, s anyám a zörejre felébredt. „Az orvos van itt?” — kérde. „Nem!” — s ajtaja felé siettem, mely csak félig vala behúzva. „Adieu!” — sugám még Szekrényessynek. „Adieu!” — sóhajtá ez, még kezem szívére nyomá, s én besiettem. Resi ezalatt kieresztő, én ínyám simítám, kérdém hogylétéről, s mondám, éppen Resi jött be. Azonban nem múlt tíz perc, jőve az orvos. Anyám teljes semmit sem vön észre, mivel igen nyugodt valék, azonban mennyire örvendék, hogy akkor felébredett, alig mondhatom! Bár búcsúnk így nem létesülhetett, de mennyire zavarodtam volna meg, s hová rejtettem volna Szekrényessyt, ha Adler jön? Valóban őrangyalom őrködött felettem! Anyám valamivel nyugodtabb vala; de mégis forróságban. A múltkor este evett fogas nyomá nyilván, s ez vala a kezdet, ezt követé a nyugtalanság ama szegény Szekrényessy végett, s anyám, ki magát moderálni nem tudja, s mindig egészen átengedi magát szenvedélyének, ezáltal mindinkább irritálá magát. Adler porokat írt fel. Resi mondá, Szekrényessy két könnyüt törölt szemeiből, minekután egy pár arcain gördült le. Valóban így szeretni s viszontérzést nem nyerni — ritka! Mondám neki ma reggel; mind semmi, alig lesz pár hétig hon, már nem is fog rólam emlékezni! „Mind igaz, hogy dolog, foglalatosság elszéleszti, elfoglalja az embert — s én őszintén, s nyugodtan is mondom Önnek, hogy természetes, hogy Önnek képe nem fog mindig körzeni, mivel nem látom Önt mindig, s ez által fantáziám nem gyullasztatik mindig újabb lobogásokra. Azonban, hogy Önt soha sem fogom feledni, érzem.” Finoman értettem vele, bár nem mondám ki, hogy nem hiszem, hogy nékem hű maradand; csak értettem vele, mert nem vala jussom, szemrehányólag néki ezt mondani, mivel hideg vagyok iránta. Azonban ő nem felelt rá, se szokott declaratio-kkal, nem bizonyításokkal, hanem egy életokos ta721 A Gyógy téren álló kútház — ma erősen átalakított formában ez a Kossuth Lajos Kútház.

722 Mérsékelje (latin).

176