Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

szó, de még csak susogás sem hasítá. Harmadik darab Egressy594 kimondhatatlan édesbús Kesergője vala; valóban úgy játszva, mint Józsi595 még soha sem játszott jobban — mintha ő is áthatva lett volna azon érzéstől, szívem meglágyítani, bús érzéseit a viszonzatlan szerelmet hozónak lefesteni. Ezt követék a kellemes Reménysugárok, erre a bájos Riquiqui, erre a kedves polka, s most A portiéi néma ouverture-je, s záradékul Rákóczi indulója. Minden mintegy elővarázsolva; nem lehete itt indiquant596 szózatot hallani, minden már előre megrendelve volt! De ki a hozó? A kerten kívül, egy alak állott. Két más alak közelede most — ezek felé tartott most az első, de még csak susogást sem hallhattam. Azonban az első alak cigarrót597 szítt — ennek világánál ismerék Szekrényessyre. A másik kettőt ki nem vehetém. Csillagos volt az éj, de mégsem világos. Midőn a zenének vége vala, a hangászok598 a hegynek mentek le, a három alak együtt susogott s a mellékkapunak tartott. Kinyitám az iplagot — ismét minden csendes vala. Szemeim a csillagok milliárdjára tapadt — hirtelen szél támadt, sötét felhőket úsztatott az égre s a messze láthatáron, egy pár villám kígyózott könnyen le — felingerült helyzetemben kedvem vala ebből jóslatot húzni. Nyilván Szekrényessy, ne dissimulons pás,599 hívém, hogy ő, hozá a szerenádot —- s az ég utána beborul — nékem hozzon ez borút, vagy csak neki? Annyi bizonyos, hogy anyám igen ellene van. Még soká néztem ki az éjbe — nem tudtam, örvendjek-e, vagy búsuljak? Csendesen húzám ismét be az iplagot, bezárám az ablakot, s ágyamra vetém magam. Reggel szellős volt, és borús. Choppe ruhám húzám, hozzá selyemmantillám csak 8-kor menénk le — Szekrényessyvel találkoztunk. O minden keresettség nélkül, mindannak mutatása nélkül, mintha pillanatával akarná mondani: „Igaz, mit sejtesz.”, csakúgy, mint naponként, figyelmes, galant, égő vala; én őt a mosoly azon nemével fogadám, mely vele eltaláltathatta, hogy rá esett sejtésem. Csintalanul tekinték szemébe, s ő bizonnyal pillanatomban olvashatta: „Tudom, te voltál — köszönöm figyelmed.” Azonban nem is említém a szerenádot, hisz szerénytelen lett ez volna — s várám, kezdené ő el. Azonban nemsokára Tölgyessynéhez mentünk fel — nem maradtunk soká. Midőn

594 Egressy Béni (1814-1851), a Szózat zeneszerzője

595 Józsi, a füredi muzsikus cigányok prímása.

596 Rámutató — itt: irányító, a zenét kérő (latin).

597 Cigarettát (olasz).

598 Zenészek.

599 Ne titkoljuk, ne színleljünk (francia).

151