Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)
A napló szövege
mintha nem szeretne engem szenvedéllyel, de mégis szívből és őszintén. Csendes volt, s pillantása olyan kifejezéssel csüggött rajtam: „Az én földi boldogságom alá van ásva — Te hozhatod azt új életre!” S erősen állott bennem a feltétel, mindent elkövetni, hogy őt boldogíthassam. Nem valék rendkívül felindulva, de boldogságom oly nyugodt, oly benső, oly kifejezhetlen vala. S amint ébredek, mindig ismét becsukám szemeim, mert ébredésemmel nem akarám eltűntét okozni azon képeknek, melyek előttem lebegtek! 10-kor misébe — csak 11-kor volt. Rosszul lettem, de maradtam — délután tante Claire, Budayné Lórival, Dorsner, s hívott ugyan, de történetesen jött Stoll és Chernél valának itt. 1/2 12-éztünk 11- ig. Ismét nyertem egy forintot. Vígan voltunk. Kék ruhámnak testét öszszevarrtam, kíváncsi vagyok, hogy fog állani az újszabatú. Chernél, mivel kezemet csak egyszer engedém megcsókoltatni, párszor hajamba csókolt. Dorsnemek füle a mellékszobából mindig kinn vala, ezért nem szólottám, hanem csak, mintha észre sem vettem volna, kimentem. Mily okádásra ösztönző ily édelgő férfiú! Péntek, 11-én. Ma egész délelőtt énekeltem; a Sevillai borbélyon átmentem, találtam, hogy a zitti-zitti-tercett cseppet se nehéz s végül egy gyönyörű, de nehéz áriája van Rosinának, mely mindig kihagyatik, miért valóban kár. Torkom kezdetén kissé makacs volt, de csakhamar megtért bámulandó könnyűsége. Délután Budaynéhoz mentünk, hol a tegnapi társaság gyűlt össze. 1/2 12-tünk 11-ig. Nyertem két forintot, de hármat nyerek, ha Lórival bankot nem adok, mely az első troppóval oda volt. Azonban szép história volt. Egyszer Chernél banqueir, Schreiber croupier volt. Egy öreg nagy garas alá kettőt rejtettem. " 12 volt. Amint ujjaimmal széjjelhányom, Schreiber mondja: „De én csak egy garast láttam, hogy jön most három ide?” Kevélyen mondám: „így.” S megmutatám neki. A jövő kártyánál ujj aim hegyével gustíroztam,428 a lapot oda tevém, s kezeimmel hajam simítám. Midőn fizetésre került, mondám: „Győződjék meg!” S a pénzt kártyával felhányám. De, hogy a méreg felforrott bennem, érzém, s szívdobogást kaptam, mely csak honn szűnt meg. Schreiber többé hozzánk nem hívatik. Dorsner megvetőleg fordult tőle el. Chemel zavarodva mondá: „Dehogy.” Gouter előtt Schreiber és Dorsner közt ültem. Kapitányunk ma oly szíves, oly jó vala, de bús és gondolkodó. Ha tudná, mennyire ismeri őt félre! Ismét enyelgett velem diadalmaim felett, s mondá, miképp gyakran jut eszébe, miképp mondám: „Meg nem fog428 Próbálgattam (német). 119
