Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 december – 1841 augusztus. 3 kötet. (Győr, 2006)

A napló szövege

rendjén. A sarokban álló egyetlen székre Budayné ült, háta mögé az affektáló Lóri bújt, s így én is, hogy egyedül ne álljak, a falhoz támaszkodám. Már utunkon Budayné mondá: „De mily elegante382 ma az Etelka! Egészen bálszerüleg van öltözve.” „Szpenszert sose vettem bálba.” „Igen, de a hímzett szoknya, ezt csakugyan mindig bálokba vette!” Azonban 9 órakor már nálunk volt Lunkányi,383 beüzenvén, hogy a gróf tiszteltet, szívesen átveszi bizományom, s meg fog látogatni. Alig valánk a karzaton — Széchenyi jött. Mindjárt felém tartott, s mondá: „Ich komme Ihnen für das Vertrauen, das Sie mir schenkten, zu danken. Sie haben mich damit wirklich gerührt.”384 — s ezt egy oly pillantással, oly hanggal mondta, hogy szívem szökött örömében. S erre mondá, miképp kettős hálával tartozik nékem, hogy megtörém az utat, mivel a valóban csak erre várók tüstént számosán követték, úgy mint neje, leányai, Meskóék satöbbi. Erre kérdez, hogyan vagyon anyám, mire választám, hogy nem egészen jól, s azért is a báróné vala szíves engem ide hozni. Most hát Budayné felé fordult, ezt kézen fogá, kérdé férje után — s észrevevé, hogy nincsenek székeink. Kiszaladt, s berendele széket. Mire visszajött, Budaynét értesíté az egyesület céljáról, de emellett majdnem mindig reám nézett, s úgyszólván csak velem közié nézeteit. Budayné bemutatá neki leányát. Midőn távozott, Budaynénak kezet nyújta, előttem mélyen meghajlott, s Lórit csak úgy futtában köszönté. Budayné nemigen tudta mit csináljon e látogatásból, jól érzé, hogy engem illetett, s mégsem akará egészen reám ruházni: „Ezt Etelkának köszönhetjük.” — mondá végre csípősen. „Szólanivalója volt Széchenyinek velem.” — mondám szárazon, s Lóri mellé ültem. Lóri mindig az anyjával susogott, s mindinkább el-elvoná székét tőlem, mintha félelmet gerjesztő lény volnék. Én ezalatt nyugodtan ülve maradtam, s sorba megnézém magamnak az urakat a karzattámasz alatt kipillogván. Budayné a kétségbeesettet játszá. „Majd meglátja, egyedül maradunk! Senki se fog jönni! Egyedül leszünk!” így jajgatott szüntelen. De nemsokára Ihászné, Tóthné,385 Szabóné386 s még egy nő jöttek. Ihászné mellém ült, s nagyon szíves vala. Midőn Széchenyi tőlünk lejővén, a terembe lépett, éljennel fogadtaték. Budayné Lórival ismét susogott. Végre Lóri kérde, részvényeken van-e e társaság, s meny382 Elegáns (francia).

383 Lunkányi (Liebenberg) János (1775-1853), Széchenyi István gróf titkára, majd csokonyai jószágának, végül összes birtokának jószágkormányzója.

384 Azt a bizalmat, amivel megajándékozott, köszönöm. Ön ezzel valóban megérintett engem (német).

385 Mártonyi Johanna, Tóth József (1784-1842), az Esterházyak jogtanácsosának felesége.

386 Legedits Anna, Szabó Ferencné, Legedits József altábornagy leánya.

106