Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalmi erők sikerei

írott források eddig nem támasztották alá, de a korabeli szóbeszéd szerint több halálos áldozatot követelt a nyugati határ lezárása. A másik oldal veszteségének azonban fennmaradt nyoma, ami megerősíti, hogy esetenként fegyvert használtak a menekülőkkel szemben. Amikor a burgenlandi Rohonc közelében a menekülteket üldöző szovjet katonák osztrák területre tévedtek, és tűzharcba keveredtek az osztrák határvadászokkal, egy szovjet katona életét vesztette.

307 A határszél lakosai közül nagyon sokan segítették a menekülőket. Előfordult, hogy az országot elhagyók forinttal vagy egyéb ajándékokkal viszonozták a segítséget, de voltak csoportok, amelyek előre kialkudott fejpénz fejében segítettek átjutni a határon. Ezekben az embercsempész csoportokban általában részt vettek a környéket, a járőröket jól ismerő katona-, rendőr-, sőt határőr tisztek is. A Csorna melletti Mekszikópusztán állomásozó határőrőrs olyan mértékben folytatta az embercsempészést, hogy megrendszabályozásukra tiszti különítményt küldött ki a határőrkerület parancsnoksága, akiket tűzzel fogadtak a mekszikópusztaiak.

308 A november 4-ét követő felvásárlási láz nyomán a boltokból eltűntek egyes áruk. Hisztérikus tömegjelenetekre került sor a trafikok előtt, előfordult, hogy a tömeg betört az üzletbe. A piaci árak nagymértékű emelkedése feszültséget eredményezett a városok és a falvak között. A tanácsokhoz delegált munkásküldöttek először megpróbálták maximálni az árakat, majd amikor ez az áruk eltűnését (illetve a feketepiacon való megjelenését) eredményezte, felszabadították a kiskereskedelmet, kikapcsolták a korábban monopóliumot élvező Mezőkert, és határozatot hoztak, hogy a kiskereskedelmi vállalatok szabadon hozhatnak fel árut a piacra, és hogy a vállalatok is közvetlenül vásárolhatnak a termelőktől. December elejéig húsz kisiparosnak adott ki iparengedélyt a Győr városi tanács ipari osztálya.

309 A piac felszabadítása, a relatív árubőség önmagában is akadályozta az árak felhajtását, további segítségként a sajtóban is közzétették a javasolt árakat, és a piacokat munkásokból szervezett társadalmi bizottságok ellenőrizték. November 21-én reggel a győriek két autóbusszal indultak Budapestre, az Országos Munkástanács (OMT) megalakítása céljából összehívott értekezletre. A végül a KMT Akácfa utcai székházában megtartott megbeszélésre négyen jutottak be: Sebők László, Szakács Gyula, Tímár Ferenc és Vadas József. Vadasnak sikerült eloszlatnia a „vörös Győrnek" a Kossuth rádió november 14-i közleménye nyomán szárnyra kelt legendáját, ismertette a munka felvételének körülményeit, beszámolt eredményeikről, biztosította a gyűlést, hogy nem adták fel a forradalmi követeléseket. Bejelentette, hogy az OMT megalakításáig a győri munkástanácsok elfogadják a KMT irányítását. Bemutatta a Hazánk magával vitt példányait, és ígéretet tett, hogy a lap megjelenteti az OMT és a KMT közleményeit is. A győriek képviseletében Sebők László és Tímár Ferenc maradt a KMT mellé delegált állandó küldöttként Budapesten, akiket tatai és más településekről érkezett bányászok is megbíztak képviseletükkel.

310 November 22-én Vadas József beszámolt a vagongyárban a budapesti útról, elmondta, hogy kötelezték magukat, hogy elfogadják a KMT határozatait és intézkedéseit. Beszámolóját kivonatosan (az ülésen hozott határozattal együtt) közölte a Hazánk. Vadas kiállt a területi munkástanácsok létrehozásának szük-