Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.
A forradalmi erők sikerei
relmezte leváltását, és kérte a munkástanácsot, hogy fontolja meg, és tárgyalja újra ügyét. A munkástanács ezen ülésén a fegyelmi bizottság előterjesztése alapján leváltotta funkciójukból és elbocsátotta azokat a személyeket, akik ellen már november 4-e előtt megindították a vizsgálatot (Gárdos Károly 288 , Bartha Gyula, Bauer Ferenc, Bánki Endre, Száva Jakab, Horváth Ferenc). Szaló Lajos ügyében úgy döntöttek, hogy fizikai munkakörben tovább dolgozhat a gyárban. 289 A munkástanács másnapi ülésén, amelyen a járási tanács kérésére annak végrehajtó bizottságába is delegáltak egy küldöttet, titkos szavazást tartottak Lakatos Albertről, amelyen nyolc ellenszavazat és két tartózkodás mellett a többség nem szavazott neki bizalmat. 290 Lakatos leváltását november 21-én jóváhagyta a Kohó- és Gépipari Minisztérium, és az őt addig is helyettesítő Vadas Józsefet bízta meg az igazgatói teendők ideiglenes ellátásával. 291 November 15-én jelentek meg először magyar katonai-rendőri járőrök Győr utcáin, és november 18-án alakult meg a honvéd tiszti karhatalmi század, amelynek társadalmi elfogadottságát jelentősen csökkentette az egyidejűleg szerveződni kezdő rendőri karhatalom, illetve a volt ávósokból és elbocsátott funkcionáriusokból a szovjetek fennhatósága alatt működő fegyveres csoport. Tevékenységük miatt a lakosság bizalmatlanul tekintett a honvéd karhatalomra is, amelyet szerkesztőségi cikkben próbált a hónap végén megvédeni a Hazánk. 292 A civil lakosság valószínűleg nem tudott különbséget tenni a két testület között, erre mutat, hogy amikor a vagongyár munkástanácsa megkapta a honvéd tiszti karhatalom névsorát, többen szóvá tették, hogy szerintük a névsor nem teljes, mivel sokkal többen vannak a karhatalomban. 293 Pedig a két testület (miként az országban máshol is) élesen szemben állt egymással. A honvédtisztek fegyelmezetlen, gyülevész csordának tartották a rendőr karhatalmat, tagjait a közzel egyetemben a megvető pufajkás névvel illették, ak, k pedig árulónak tartották és maléteristának gúnyolták a katonatiszteket. Az ellentét idővel olyan súlyossá vált, hogy a HM december közepén bizottságot volt kénytelen kiküldeni. Köteles vezérőrnagyot sikerült a belügyi karhatalmistáknak meggyőzniük a honvédtisztek megbízhatatlanságáról, ezért visszarendelték őket az utcákról, és csak a katonai objektumok védelmét bízták rájuk, noha a rendőr karhatalmi zászlóalj csak ezekben a napokban alakult meg. 294 (A honvédség Mosonmagyaróváron sem volt politikai feladatokra fogható. A helyőrség tisztjeinek fele nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, az Ambrus József őrnagy parancsnoksága alatt felálló tiszti karhatalom csak a határon feltartóztatottak Győrbe kísérését vállalta. December 15-én fel is oszlatták, majd 1957-ben az egész alakulatot felszámolták. 295 ) Győrött a szovjet megszállást követő második hét végére a forradalom táborának sikerült elhárítania a visszarendeződési kísérletet, helyreállítani a november első napjaira kialakult rendet. A gyárakban, intézményekben megindult a munka, a restaurációra törő elemeket sikerült visszaszorítani, az utcákról eltűntek a szovjet páncélosok, november 19étől nyolc órára csökkent a kijárási tilalom, kiszabadultak a győri őrizetesek. Naponta megjelent a független lap, a Hazánk. Kitartott a forradalom mellett Kéri József megyei ügyész, Krecz Géza helyőrségparancsnok és Éliás Ferenc őrnagy, a megyei rendőrkapitány helyettese, valamint Szigethy Attila, aki részt vett minden fontosabb tanácskozáson. A ta-
