Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalmi erők sikerei

hajlandóak eltakarítani. Miután a történtekről már november 15-én beszámolt a Hazánk, Horváth István ügyében azonnal lefolytatta a fegyelmi eljárást a városi tanács munkástanácsa, és őt, valamint a vb-titkárt is visszahívta tisztségéből. A városi tanács élére a vagongyári munkástanács jelöltjét, Kofrán Árpádot választották, amit jóváhagyott a megyei tanács, így az jogerőssé vált. November 13-án pedig megérkezett Győrbe Szigethy Attila is, aki elsőként a Hazánk szerkesztőségét kereste fel. Szigethyt Győrött és Budapesten egyaránt a győri helyzetet egyedül rendezni képes személynek tartották, ezért javasolta őt a megye élére több alkalommal a megyei tanács, a pártbizottság, valamint a munkástanácsok. November 9-én kormányösszekötőnek nevezték ki, 21-én pedig a földművelési tárca esélyeseként hozta szóba őt az ideiglenes intézőbizottság ülésén Fehér Lajos. Szigethy azonban november 4-e után nem vállalt semmilyen pozíciót. Véleményem szerint nem politikai finnyásságból nem fogadta el egyik tisztséget sem, hanem azért, mert egy egészen más szervezetben látta azt a fórumot, amelynek meghatározó tagjaként érdemben segíteni tud hazájának. Szigethy, aki a forradalom előtt is meg volt győződve arról, hogy a kommunizmus diktatórikus, sztálinista formája nem lehet hosszú életű, úgy értékelte a helyzetet (és ebben Kéri József egyetértett vele), hogy a Rákosirendszer restaurálását (ami meggyőződése szerint nem volt célja Kádárnak) lehetetlenné teszi az országos ellenállás, és azt a desztalinizációt elindító Hruscsov sem támogatná. Szigethy úgy látta, hogy a kivívott forradalmi eredmények döntő részét nem fenyegeti komolyabb veszély, hiszen november 4-e után nem került sor a pártok betiltására, Kádár ígéretet tett, hogy a rend helyreállta után tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok kivonásáról, a kormány megerősítette az ÁVH felszámolását, és megtiltotta a testület bármilyen formában történő újjászervezését, elismerte a munkástanácsokat, vagyis a forradalom nem bukott el.

278 A november 4-i szovjet katonai intervenciót fölöslegesnek, és súlyos, de korrigálható hibának tartotta. Úgy látta, hogy Hruscsov, Kádár és Nagy Imre között nincs áthidalhatatlan politikai ellentét.

279 Olyan népfront jellegű szervezetet akart létrehozni, amely érdemi politikai vitát tud folytatni az MSZMP-vei. Bízott abban, hogy részben nemzetközi nyomásra, tavasszal szabad választásokat fognak tartani Magyarországon, és legfőbb céljának azt tartotta, hogy addigra olyan viszonyok teremtődjenek, amelyek mind a jobboldali, úri-horthysta, mind pedig a baloldali, rákosista-diktatórikus restaurációt megakadályozzák. Jelmondata, „a két pogány közt egy hazáért" nemcsak azt jelentette, hogy a nyugati és keleti imperialista törekvésekkel szemben kell megvédeni Magyarországot, hanem azt is, hogy meg akarta védeni az országot, elsősorban a parasztságot a tőkéspolgári berendezkedés társadalmi egyenlőtlenségétől és a kommunizmus diktatúrájától egyaránt, bízva egy harmadik út, egy pártok nélküli paraszti szocializmus lehetőségében. A parasztpárti politikus arra törekedett, hogy a tavaszra várható választás ne érje készületlenül a parasztságot, legyen olyan szervezete, amelynek révén érvényesítheti az érdekeit.

280 Ezért hívta össze a reformok mellett elkötelezett győri írókat, értelmiségieket, politikusokat (természetesen a lap szerkesztőit, valamint Földes Gábort, Kéri Józsefet, Dóczi Róbertet stb.) a Hazánk szerkesztőségébe, ahol a Hazánk Baráti Köre megszervezéséről kezd-