Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.
A forradalmi erők sikerei
vagongyári munkástanácsot képviselő Tímár Ottót és a pártvezetés által delegált Takács Andrást bízták meg. A vagongyár munkástanácsa is igyekezett megakadályozni a rendőri túlkapásokat. November 9-én küldöttségük követelte az éjszaka őrizetbe vettek szabadlábra helyezését, november 12-én pedig a megyei tanácshoz delegált képviselőiket utasították, hogy az e tárgyban összehívott vb-ülésen lépjenek fel a jogtalan őrizetbe vételek ellen. November 15-én, amikor újabb letartóztatásokról kaptak hírt, állandó összekötőket delegáltak a rendőrség mellé, Ács Gyulát és Tímár Ferencet. Az ő feladatuk volt elérni az őrizetbe vettek kiszabadítását (ez december közepéig sikerült is), de felelősek voltak azért is, hogy ávósok, munkahelyükről elbocsátott párt-, szakszervezeti vagy egyéb funkcionáriusok ne kerülhessenek a rendőrség állományába. Állandó munkásképviselőknek a rendőrséghez küldésére azért is szükség volt, mert a megyei tanácstól a rendőrséghez delegált vagongyári Tímár Ottót november 14-én a vb új feladatként megbízta az oktatás felügyeletével, aki ezért lemondott másik megbízatásáról, a rendőrség felügyeletéről. Helyére Gönczöl Gyulát, a megyei tanács dolgozóját választották, így a vagongyár elvesztette volna közvetlen kapcsolatát a rendőrséggel. 273 November 12-én a vagongyári munkástanács ülésén részt vettek a győri és a mosonmagyaróvári vasas üzemek képviselői is. A készülő munkástanácsi rendelet vitáját azonban háttérbe szorította Kádár előző napi rádióbeszéde, amely annyira felháborította a dolgozókat, hogy a munkástanács felhívása ellenére sem vették fel a munkát. (Kádár ebben a beszédében azzal vádolta meg Győrt, hogy ott fasiszta vérengzésre került sor, a kormányfő szavait a Kisalföld is cáfolni kényszerült.) 274 A munkástanács úgy határozott, hogy hat pontban összefoglalt követeléseivel küldöttséget indít Budapestre, és a kormány válaszától teszi függővé a munka felvételét. Jól látták, hogy kinek a kezében van a tényleges hatalom, mert a küldöttségbe beválasztottak egy oroszul jól beszélő tolmácsot is. 275 A munkástanácsi rendelettervezetnél nagyobb érdeklődést keltett Menyhárt Miklós bejelentése a rendőrséghez felvett ávósokról, valamint a városi tanácson kirobbant botrány. A városi tanács munkástanácsa ugyanis szabálytalanságokat tapasztalt a reprezentációs kiadások könyvelése körül (vagyis a tanács vezetői nyilvánvalóan saját célra használták fel ezt a keretet), ezért fegyelmi eljárást indított Horváth István tanácselnök ellen. 276 A vizsgálat kimenetele nem lehetett kétséges, hiszen a vagongyár munkástanácsa november 12-én már arról tárgyalt, hogy melyik küldöttjét javasolja vb-elnöknek. Miután Varga Sándor mérnök visszautasította a jelölést, Kofrán Árpád hegesztőt javasolták a város élére. Másnap a városi tanács-vb is teljes jogú tagként kooptálta a munkástanácsok küldötteit a visszahívott vb-tagok (Petrovics Károly és Leisztinger József) helyett. Annak érdekében, hogy az összes munkásküldött részt tudjon venni a vb munkájában, annak létszámát a városi tanácson is felemelték. A munkásküldöttek közül a városi tanács végrehajtó bizottságában Menyhárt Miklós és Varga Sándor volt a legaktívabb. Varga Sándor, aki bemutatkozásakor nem felejtette el megemlíteni, hogy apja 1919-es kommunista, vagyis senki ne próbálja meg kétségbe vonni baloldali, kommunista elkötelezettségét, szabályos programbeszédet tartott az első ülésen. Hangsúlyozta a kontinuitást az októberi napokkal,
