Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.
A november 4-i szovjet támadás és az MSZMP restaurációs kísérlete
it. Eredményesen tudtak közbenjárni a letartóztatottak kiszabadítása érdekében, és nem gördítettek akadályt a szovjetek a munkástanács tagjainak mozgása elé: november 8-ától szovjet igazolás birtokában 241 tájékozódó küldöttségek indulhattak Budapestre, Tatabányára, Dorogra, általában a dunántúli üzemekbe. 242 A küldöttségek egy része már a munkástanács november 9-i ülésén beszámolt tapasztalatairól. 243 A munka felvétele azonban egyre húzódott, azt újabb és újabb incidensek, valamint a továbbra is fennálló közlekedési nehézségek mindig megakadályozták, noha a Népszabadság már november 8-án igyekezett politikai tőkét kovácsolni a munka győri felvételéből: „megindult a normális élet [...] a párt megyei, városi bizottsága s a különböző állami szervek vezetői helyükön vannak és irányítják a megye életét [...] egyre erőteljesebben az a vélemény érvényesül, hogy a Magyar Forradalmi Munkás és Paraszt Kormány [sic!] képes biztosítani a rend mihamarabbi helyreállítását az országban". 244 (Ennek a közleménynek is szerepe volt abban, hogy a dolgozók nem vették fel a munkát.) November 8-án a vagongyári munkástanács ismét kibővített ülést tartott, amely a győri munkástanácsok második értekezletének is tekinthető. Vadas József kérte a munkástanácstagokat, hogy amennyiben a vidékre indult küldöttek a tűzszünet beálltáról hoznak hírt, és amennyiben valóban megkezdődik a magyar karhatalom felállítása, igyekezzenek elérni, hogy a dolgozók vegyék fel a munkát. A megyei és a városi tanácsot is az ott alakult munkástanácsok egy-egy tagja képviselte (Cseh István és Gottwald István), akiket Vadas József beszámoltatott a közigazgatás és a közellátás helyzetéről. A kapott tájékoztatás megerősítette a munkástanácsok korábbi szándékát, hogy képviselőket küldenek a tanácsok munkájának ellenőrzésére és segítésére, amit Cseh István és Gottwald István örömmel fogadtak. Sürgetővé tették a munkásküldöttek beküldését azok a hírek, hogy a „városházán ismét felbukkant kommunisták igyekeznek magukhoz ragadni a hatalmat". 245 Úgy döntöttek, hogy a tizennégy fős városi végrehajtó bizottságba hét főt, a tizenöt fős megyei végrehajtó bizottságba négy főt delegálnak (utóbbiban egy-egy küldött képviseli majd a soproni, valamint a mosonmagyaróvári munkásokat, kettő a győrieket). A megyei tanácsnál helyet akartak biztosítani a falvak küldötteinek is. „Az elnöki széket fenntartják Szigethy Attilának, akihez a pártnak és a munkásságnak is bizalma van, bár a parasztságot képviseli." 246 (Az MSZMP november 5-i ülése is Szigethy Attilát javasolta a megyei tanács élére.) 247 Követelték, hogy a munkásság legalább egy-egy helyet kapjon a végrehajtó bizottságok elnökségében. A tanácsok küldöttei ezt örömmel nyugtázták, tekintettel arra, hogy sokkal nagyobb esélyük volt érdemi munkát végezni a lakosság bizalmát élvező munkásküldöttek segítségével, mint anélkül. Ezután mind a városi, mind a megyei végrehajtó bizottság minden nehéz helyzet megoldására olyan bizottságot küldött ki, amelyben régi tanácsi dolgozók mellett ott voltak a valódi hatalommal rendelkező munkásküldöttek is. November 4-e óta ezen a napon jelent meg először újság a megyében. A felelős kiadóként Sárosi Jánost feltüntető Kisalföld közölte a helyi pártvezetés felhívásait, de viszonylag pontosan beszámolt a munkástanács üléseiről is. A rivális lap, a Hazánk szerkesztőségével együtt interjúvolták meg Győr szovjet városparancsnokát, akinek olyan kényes kérdéseket tettek fel, mint hogy „Miért jött a szovjet hadsereg Magyarországra? Meddig akarnak itt maradni,
