Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalom konszolidációja Győrben

Engedjék meg, hogy arra kérjük önöket, üzemek munkásait, parasztokat, értelmiségieket, vegyék fel a munkát. A mai napon zárjuk le a tüntetéseket, adjunk helyet a rendnek és bízzunk az oldalunkon álló hadseregünkben, a nép megszerzett hatalmát nem engedi ki a kezéből. A hadsereg a nép oldalán áll és megakadályoz minden olyan kísérletet, amely a nép nyugalmát megzavarhatná. Mellette áll a rendőrség is, azonos céllal és elhatározással, persze az AVO nélkül. Az AVO-t itt is, és az egész megyében felszámoltuk. (Szűnni nem akaró tapsvihar.) A lelkesedésből kiérződik, hogy ez az intézkedés a nép elsőrendű követelése volt. Ma már nem kísért az, ami volt... Most részletesen kidolgozzuk programunkat. Sorra vesszük, ami az önök követelésében megvalósításra szorul. Úgy hisszük, hogy a nyugalom és rend helyreállításával és az önök segítségével ebben a dologban gyorsan tudunk előre jutni. Ha van ennek a most összeült nemzeti tanácsnak annyi becsülete, hogy rá lehet bízni ezt a feladatot, akkor kérjük ezt a bizalmat. Ha úgy erezik, hogy nem, azt is mondják meg. (Taps, kiáltások, megadjuk a bizalmat!) A helyeslés mértéke szabja meg, hogy milyen mértékben értenek egyet a javaslatokkal. Végső fogalmazásban olyan valami alakult itt ki, ami a véleményem szerint a mai rendkívül súlyos időkben nem egészen valósítható meg. Ennek a városnak 7080.000 lakosa van. Közművek, villany, víz, élelmezés és mérhetetlen gondunk közbevetőleg zsírban elég nehéz a helyzetünk. Ha megbontjuk a rendet, amelyet meg akarunk teremteni, nem tudom, hogy nekünk és az országnak is jót teszünk-e. A katonai kérdésben van egy katonai tanácsunk, honvédségünk tagjaiból. Ennek a tanácsnak a dolga megtudni és megállapítani, milyen erőkre van szükség itt, hogy a nép érdeke kárt ne szenvedjen és ennek a joga egyedül megállapítani, hogy a reá háruló feladatokat hogyan tudja helyesen megoldani. Nekem ez az állásfoglalásom és ezt emberileg is helyesnek gondolom. Ha a kintlévő nép ebben egyetért, akkor kérem, fejezze ki egyetértését. Kénytelen vagyok erre apellálni, mert olyan nagy a felelősség. Ha nem kellő komolysággal, hozzáértéssel és eltökéltséggel látunk neki a feladatoknak, nem tudunk megfelelni a bizalomnak. Hadd mondjam el, hogy Budapestre voltam útban és csak az eldördült fegyverek tartottak itt, hogy a nép mellé állhassak, hogy rendet tudjunk teremteni. Ezekben a súlyos és válságos pillanatokban nagy felelősségtudatot kérek mindenkitől. Nem tudjuk a nép hatalmát megszilárdítani szétforgácsolt erőkkel. Egység kell ahhoz, hogy a feladatokat megvalósíthassuk. Mert szigorú fegyelem nélkül nem tudunk előbbre menni. Enélkül én sem tudom vállalni és mások sem tudják vállalni a munkát. Azt hiszem, hogy most, amikor ilyen tragikus állapotban felelősséggel kell helytállni, a fegyelem, éspedig szigorú fegyelem nélkül semmire sem megyünk. Ezt feltétlenül kérem. Kérem azt is, hogy bízzuk meg a tanácsot, ha fenn akarjuk tartani a megbízatást, a rend helyreállításával, amelyben a fegyelmezettségnek, éberségnek van első helye. Az ellátásnak, közművek biztonságának, az élelmezés kérdésének van első helye. Ha akarják, hogy szervezetten, katonai erőben is együtt legyünk, akkor bízzuk meg azokat, akiket önök küldtek