Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

A forradalom győzelme a megyében

tottak a kultúrházban két államvédelmi tiszt és két pártfunkcionárius ügyében. A gyűlésen kis híján tettlegességre került sor, a nemzeti tanács vezetői alig tudták megvédeni a gyűlés elé citáltakat, köztük a leginkább támadott Hajtó Ferenc községi párttitkárt. (A megtorlás idején azzal vádolták a csornai forradalom ve­zetőit, hogy a funkcionáriusokat azért állítot­ták „vészbíróság" elé, hogy a felzaklatott tö­meg meggyilkolja őket.) Sopronban, noha a Győrött és Mosonmagya­róváron történtek (sok esetben felnagyított, el­túlzott) híre eljutott a városba, viszonylag nyu­galmas nap volt október 26-a. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a soproni forra­dalom motorja, egyik legfőbb és legszervezet­tebb ereje, a főiskolai hallgatók október 23-a óta kapcsolatban voltak a város politikai és rendvédelmi vezetőivel, hogy fokozatosan be­vonták őket a közrend fenntartásába. De kö­szönhető volt a párt- és tanácsi vezetők, vala­mint a rendvédelmi szervek vezetői önmérsék­letének, akik nem alkalmaztak erőszakot az ut­cát birtokba vevő tömeggel szemben. Reggel 9 órakor gyári munkások kezdtek gyülekezni a szovjet hősi emlékműnél, hogy ledöntsék azt. Ezt Katona rendőr százados jelentette Dér szá­zadosnak és Zárai Károly első titkárnak: mindketten arra utasították, hogy ha különö­sebb atrocitásra nem kerül sor, ne lépjenek közbe. 108 így az emlékművet számos rendőr és határőr tiszt jelenlétében döntötték le, majd ugyanúgy járt a Kellner-szobor, aminek ledön­tése után a tüntetők békésen elvonultak. A tüntetést követően megbeszélést tartottak a Dimitrov téri kollégiumban Dér százados és a Csornáról a határőrség megerősítésére küldött Géczi őrnagy részvételével. Itt állapodtak meg a hármas járőrök (rendőr, határőr, diák) felállí­tásáról. Szükség is volt a diákok segítségére, mert a győri és mosonmagyaróvári események pánikot keltettek a rendőrségen. Dér százados hazaküldte az állományt, és elzárta a fegyvere­ket. Éliás őrnagy utasítására elégették a bűn­ügyi operatív iratokat, Dér százados maga azonban nem ítélte különösebben veszélyes­nek a helyzetet, ezért megtiltotta a bizalmas ál­lamvédelmi iratok megsemmisítését. (Két nap múlva ugyan sor került államvédelmi iratok, elsősorban a beszervezési dossziék elégetésére, de számos irat a felkelők, köztük a főiskolások kezére került.) A határőrség bizalmas iratait Farkas Antal százados az elhárító tiszt, Büki János százados segítségével elégette. 109 (A me­gyei hadkiegészítő parancsnokság utasítására a parancsnokságok többségén megsemmisítet­ték a megbízhatatlannak minősítettekről fel­vett nyilvántartásokat.) Este Győrből érkezők hoztak újabb híreket a Mosonmagyaróváron történtekről, de elterjedt számos rémhír is: Győrött is brutálisan bántalmazták az államvé­delmiseket, meggyilkolták Tihanyi Lajos szá­zadost, egy másik tisztnek pedig kiszúrták a szemét. A - részben valótlan - hírek növelték az államvédelmisek pánikját, így történhetett meg, hogy a pártbizottság külső védelmére ki­rendelt egyik államvédelmi tiszt, Horváth Im­re alhadnagy elmondta az utcán járőröző diák­nemzetőröknek, hogy mivel van megbízva, és hogy kik azok a tisztek az államvédelemnél, akikről a leginkább vélelmezhető, hogy szem­ben állnak az országos megmozdulással. 110 A községekben elvétve került csak sor meg­mozdulásra október 26-a előtt. Ilyen kivétel volt Ásványráró, ahol sok budapesti dolgozott a dunai gát építésén. Itt már október 25-én tüntettek, másnap pedig megalakították a nem­zeti tanácsot, élére egy párttagot választottak, és bekerült a testületbe a határőrőrs parancsnoka is. 111 Győrszentmártonban is október 25-én kez-

Next

/
Thumbnails
Contents