Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

Mosonmagyaróvár

MOSONMAGYARÓVÁR Mosonmagyaróváron október 24-én hajnalban a határőrségtől kapott tájékoztatás alapján rendelték el a harckészültséget a rendvédelmi szerveknél. A BM városi osztályán nem működött külön államvédelmi részleg, mivel a politikai rendvédelmi feladatokat is a határőrség látta el. A rendőrségen tárolt fegyvereket a határőrök bevonták a laktanyájukba, csak a pisztolyokat hagyták meg, nehogy azok a tömeg kezére kerüljenek egy megmozdulás nyomán (és talán mert nem bíztak meg a rendőrökben).

86 Október 25-én az akadémia hallgatói néma tüntetést tartottak a városban. A fegyveres testületeknél szigorú összetartást rendeltek el, de közbelépésükre nem volt szükség, Varga Ernő igazgató kérésére a diákok még egyszer elénekelték a Himnuszt, majd hamarosan visszatértek a kollégiumba. A pártbizottság ekkor utasította az alapszerveket és a különböző intézmények vezetőit, hogy mindenképpen akadályozzák meg az esetleges újabb demonstrációkat.

87 A másnapi tüntetést azonban nem sikerült meggátolni. Október 26-án reggel nyolc órakor a gimnázium tanulói kiszöktek az iskolából, és tüntetni kezdtek.

88 Csatlakoztak hozzájuk férfiak és nők, többen kisgyermekeikkel. Néhány nagyüzem szervezetten vonult ki, majd bekapcsolódtak az akadémisták is. A tüntetők a szovjet emlékműhöz, a pártbizottsághoz, onnan a járási börtön elé vonultak. Itt felolvasták a pontjaikat, elszavalták a Nemzeti dalt, majd követelésükre szabadon engedték a rabokat.

89 A tüntetés békés hangulatú volt. A rendőrség a megyei főosztálytól kapott utasítás értelmében nem lépett közbe, zászlólengetéssel köszöntötték a kapitányság előtt elvonulókat, mi növelte a tömeg biztonságérzetét.

9

^ A rabok kiszabadítása után kettévált a tüntetés. Az egyik csoport, amelyben a diákok voltak, az 1848-as emlékműhöz, majd onnan a rádióhoz ment. A másik a tüntetéstől addig távol maradó két nagyüzem (a timfóldgyár és a kötöttárugyár) felé indult, onnan tértek vissza a munkásokkal kiegészülve a határőrlaktanyához, amelynek védelmét sorozatlövő fegyverekkel erősítették meg, a katonáknak támadás esetére tűzparancsuk volt. Dudás István száza-