Szakolczai Attila: 1956. Forradalom és Szabadságharc Győr-Sopron megyében. (Győr, 2006.

Előzmények

nem kívánják támogatni Magyarországon a kommunista hatalomátvételt. Sopronban az MKP az országos átlaghoz képest is rosszul szerepelt, a választásokat a kommunistáktól legtávolabb álló pártok nyerték meg. A határsávban fekvő települést szinte elzárták az országtól (oda csak különleges engedély birtokában léphettek be azok, akik nem a városban laktak), és természetesen hermetikusan (drótakadályokkal és aknazárral) a semleges, de kapcsolatait tekintve egyre inkább a nyugati világhoz közeledő Ausztriától. 1950-től egyre csökkenő eséllyel vívott küzdelmét egyetemének megtartásáért a vele rivalizáló Győr sem igen támogatta. A rákosista visszarendeződési kísérletet azonban, miként országosan, úgy Győrben is mind többen kezdték támadni azt követően, hogy hírek érkeztek az SZKP XX. kongreszszusán történtekről, és 1956 tavaszán, kora nyarán megélénkült a szellemi élet, elsőként a fővárosban. 1956. nyár elejétől Győr-Sopron megyében is egyre többen és egyre nyíltabban bírálták a rákosista rendszert. Június l-jén a Sopronban tartott értelmiségi ankéton egyes felszólalók a bürokratizmust, a túlzott centralizációt támadták, és személy szerint bírálták Markó Gyula megyei tanácselnököt és keményvonalas helyettesét, Mezei Józsefet. A megyei lap június 3-i száma közölte Kéri József elemző írását, amelyben a megyei ügyész védelmébe vette az 1955 eleje óta csak támadott új szakasz politikáját, közvetve Nagy Imrét. Az 1953 előtti évek elméletének és gyakorlatának tagadásaként kijelentette, hogy „a törvényesség megsértését nem indokolhatja az osztályharcos álláspont, [...] törvénytelen eszközöket egyetlen állampolgárral szemben sem alkalmazhat senki."

7 Kéri azt állította ezzel, hogy az osztályszempontoknál fontosabb, magasabb rendű a törvényesség biztosítása, miközben korábban a hatalmasok az osztályharc érdekében sértették meg rendszeresen és tudatosan a törvényeket, ez számított az „igazán bátor", kommunista magatartásnak. 1956. június 21-én a győri vagongyárban tartottak ifjúsági parlamentet, amelyen a korábban megszokott pártos deklamációk helyett valós problémák kaptak hangot: szó esett a fiatalok megoldhatatlannak tűnő lakásproblémáiról, igazságtalanul alacsony béreikről és arról, hogy a párt ifjúsági szervezete, a DISZ megszokott rutinfeladatainak teljesítése mellett nem foglalkozik a fiatalok valódi problémáival.

8 Megkezdődött a korábban meghurcolt írók rehabilitációja, közülük többen visszakerültek a megyei laphoz, a GyőrSopron Megyei Hírlaphoz, másokat különböző vezető állásokkal igyekeztek kárpótolni, Lendvai Mihályt például a mozivállalat vezetőjévé nevezték ki. Az enyhülés talán leginkább kézzelfogható jele volt, hogy nyár elején megkezdődött és kora őszre be is fejeződött a műszaki határzár felszámolása - gyakran népes osztrák nézőközönség előtt. Sőt felmerült, hogy - noha a határsáv és az arra vonatkozó rendelkezések változatlanul fennmaradtak - a határ közelében lakók számára egyedi engedélyek alapján a jövőben lehetővé teszik a kishatárforgalmat, ami lehetővé tette volna a határ túloldalára került rokonok meglátogatását.

9 A nyár másik nagy - negatív - szenzációja a RábapatonaPér futballmérkőzésen kitört tömegverekedés volt, ahol késekkel és boxerekkel esett egymásnak, a játékosoknak és a bírónak a két szurkolótábor.

10 A poznani munkásfelkelés és annak véres leverése, valamint a Petőfi Kör megregulázása a sajtóvitát követően Győr-Sopron megye-