Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

7- én. Ma éjjel megjártam! Tegnap estebéd után iszonyú kólikát kaptam, olyat, minő még soha nem volt. Szegfűteát iván, csillapult a fájdalom s elaludtam. Éjfélkor ébredek, s 1 óráig négyszer hánytam, kétszer epét is. Hála az égnek! Már rég éreztem bennem lappangni a bajt. Délután zene volt, de mivel gyomrom még igen dagadt, befűzetlenül zöldruhámra kölcsönzé anyám fichujét,562 563 melybe mélyen burkolództam. A főherceg, Vengerszky s Wemhard, úgy Whyss is, igen aimbale-ok voltak. Utóbbi igen keveset szólott Giefing Marival,564 mi hiedelmemben, hogy el nem veszi, még inkább erősített. Stefi565 mondá, a múltkor meg akart látogatni, de senkit sem lelt honn. Utóbb város körül s a Casinóhoz.

8- án. Reggel nagy büdös féreg expeditionk volt Mari díványából, úgy, mint tegnap képeiből. A visszatért Ocskay báró Vízkelety Étitől levelet, Rákóczi-indulót s a Bieliczky által küldött vágott tollköteget küldé. 10 után anyám, én, tante Claire s Pelikán kisasszony kikocsiztunk Bánfaivára. Míg az öregek whistestek, Sephine velem a folyosóra ment, hol magamnak az övé után mantillát szabtam. Mondá: „Ó, a múltkor igen jól mulattam! De a-pros-pos! Annak a Rudinak furcsa embernek kell lenni! Képzeld, mit mondott nékem!” „Idején van-e most, báróné, önnek látogatását tenni?” „Idején? Én nem értem ezt!” „Én úgy értem, hogy a báróné megengedi-e nekem most, önnek hódolásomat személyesen tisztelkedve bejelenthetni?” „Én önt mindig szívesen látandom magamnál, rokonaim kíséretében.” „Igen ,de rokonok nélkül. Én most igen ritkán jövök a városba, de Bánfaivára, ha megengedné, gyakran jöhetnék. „Akkor ön nehezen találna honn, mert én csak rokonaim számára vagyok honn.” „Arról haggyon a báróné engem szorgoskodni, én találandom annak módját, önt honn találni!” „Elfordultam tőle s nem válaszoltam, erre ő nyilván bosszankodván, szót sem szóla többé velem; de én ezt igen furcsának találom!” „O, erre készeknek kell lennünk; ulánusainktól mindig ilyet várhatni.” — vetém oda könnyedén. Julius jött ekkor s olvasott hangosan előttünk. 2/4 1-re ebédelni mentünk le a sátor alá. Ebéd után az öregek felmentek játszani, Sephine s én munkáinkkal lenn maradtunk. Ekkor szó lévén Rudiról, Sephine mondá, hogy oly igen észdúsnak s érdekesnek találja. Állítám, hogy ő soha sem volt imádom, hogy oly nevetségesnek találom az itteni tónt, mindjárt imádónak tartani azt, ki házba

562

562 Fejfájást.

563 Vállkendőjét (francia).

564 Giefing Mária, Giefing Márton kereskedő leánya.

565 A napló szövege alapján nem azonosítható, hogy ki viseli a Stefi becenevet.

98