Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)
A napló szövege
21- én. Délelőtt misében, Smid Teréznél búcsúzni s Taménál voltunk. Délután Beditsné kertjében Smidné uzsonnát s játékot adott. Rousseau jött, de noha Smidné mondá neki, hogy Rudit hozza magával, (hogy egyedül ne legyen), hát az mégsem jött, min igen örvendtem. Aztán Casinohoz ültünk, a főherceg hozzánk jött, utóbb Schwábyhoz ment. Fritz állt ekkor mellém. Már Budayék is elmentek, csak tante Claire volt még nálunk. Ekkor hallánk gyors lépteket — kardcsörrenést — s egy örömvillogó szemű fő fordult felénk — Rudi volt. Mondá, tegnap Cenken volt még pár úrral, Széchenyiéket a holnapi zenére meghívók. Mondá, ő is kívánna egyszer ily szép nő, ily gyönyörű gyermekek birtokában falusi jószágon lakni — nagy ég! Már is imám következménye volna ez? O, ki a falut, ki a gyermekeket gyűlölé? Folytatá, hogy Bozon379 380 fürdött a Fertőben. „Boldog voltam.” — mondá félhangon — „Áttekinték Balfra s önnek képét varázsolá előmbe fantáziám!” O s Fritz hazakísértek. Sephine ma Bánfalván megérkezett, írék néki pár sort, jönne be a holnapi zenéhez. Rudit intém — ő már igen kíváncsi reá —, úgy hiszem, belé szeret. 22- én. Délután nem várván többé Sephine látogatását be, őt felkeresők tante Sophie-hoz mentünk, s így ezekkel egyesülve, a zenéhez. A főherceg velünk igen kegyesen szólott, Sephine-t lorgnettirozá, de meg nem szólítá, se Zichy se Széchenyiék jöttek be, csak Viczay és Auersbergék. Whyss és Wemhardt sokat beszélgettek Sephine-nel, utóbbi kettő igen megtetszett egymásnak. Rudi nem távozott oldalam mellől, ha csak Marival nem szólt. Én Sephine mellett ültem, Rudit kérelmére lOA megnevezém. Egyszer sétálni mentem vele, Rudi s Nassau utunk mellett megállván, fejtől talpig megnézének. Utóbb Sephine Marival sétált, Rudi mellém ült, mondá, tegnaptól kezd hinni sejtéseknek. O haza ment, s ablakainkat sötéten leié. „Ej!” — gondolá — „Még nem feküszhetnek, tán a Casinónál.” S odasietett s a sejtést boldog valóságként leié. Ő is azon reménnyel, bennünket ott látni, a mai eskühöz a zárdába ment. Igen sok bosszúval beszéle Legeditsről, ki igen éretlen, goromba tréfákat csinált vallásbeli szokásainkra. „Semmi egyházkultusz gúnyolódásába ne ereszkedjünk soha!” — mondá, s ez nem nemes, nem szép? Ó, jó ég! Ha te erősíteni akarnál — ő még egészen más lehetne! Midőn Sephine atyjával hazakocsizott, mondá Rudi: „Önnek cousine-ja381 egy igen kellemes asz-379 Boz (Fertőhöz), német nevén Holling, község Sopron vármegyében. Gróf Széchenyi István a Fertő-tó partján, Bozon hozott létre egy rövidéletü fürdőt (a tó akkor még Bozig terjedt). 380 Ti. bemutatám. 381 Unokahúga v. -nővére (francia). 65
