Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

I

hagyva a még hozzánk társult Terézzel az evangélikusok imaházába mentünk, itt ment végbe Artner Lini egybekelése Ihász Imrével. Lini gyönyörű szép volt, szívesen köszöntött. A hosszú beszéd közben hazasiettünk s innen láttuk a nem pompás ugyan, de csinos menetet. Aztán város körül mentünk s a Casinohoz ültünk; Budayékkal is. Ezek később még hozzánk jöttek, a fáklyás menetet nézők s a zenét hallgatók, melyet a tanulóifjúság superintendens Kisnek,306 ki ma ötvenéves jubileumát ünnepié, hozott. Az egybekeléskor soká kellett vámunk, Teréz ezalatt oly impertinente307 volt, hogy Mari szívesen pofon csapta volna! Nemcsak, hogy arcomba mondá azon „sie kämpft”,308 hanem még azt is hozzá tévé, hogy ezen frigy híre már minden megyékbe terjed (igen, mondám, mivel te Sibrikéknak írod), már mindnyájan kinevetnek s diadalmaskodnak, mivel principejeimnek309 annyira ellene cselekszem, s több ily injuret.310 Én mindenre bámulandó nyugodtsággal s hidegvérüséggel válaszoltam, mi őt igen lefegyverkeztetni látszott — mit is használt volna bosszankodásom? Csak abbéli hiedelmében megerősíti, hogy Rudit szeretem s azért jövök oly tüzbe. Mari biztatásai: csak mondj neki igazságot, gorombaságot, sikertelenek maradtak, én mérsékelve válaszoltam mindenre. Kérdém, mi hozza azon gondolatra? „O annyit jön a házba!” „Legfeljebb egyszer a héten.” „Ti a télen mindenütt találkoztatok” „Én vagyok oka, hogy Mari Tádénak adá tudtára s attól tudta meg hollétünket Rudi?” „Igen, de amennyire te tagadod, annyira állítja ő s most elmondá a gyöngéd „sie kämpft”históriát.311 Bosszúsan mosolyogtam: „Ilyesmit mindig várhatni ulánustól.” — mondám röviden — „S különösen oly hiútól, minő ő”. „Csak kár, hogy némi aprólékos körülmény nem fényes!” „Aprólékos? Inkább nagy” „Igen, mi most minden, pénz nélkül?” „Pénz, én nem azt említem — lelkűiét nálam a fő! Éppen hogy állításodnál maradjál - jele az nemtelen lelkületnek, hogy szerethetnék olyast, hidd el, nem fogok én soha szeretni!” „Majd felébred az érzelem!” „Éppen, mivel sokat is éreztem, nem tudok többé érezni.” S ekkor elmélyedtem a múlt emlékezetébe, s ő is, elégedettnek látszván a goromba élességek felhordásával, hallgatott. Hálát adok Istenemnek, hogy annyi erőt adott, előbbi oly heves véralkatomat, most annyira már mérsékelhetnem. Egy mérges pillantást, egy éles, kétér306 Kis János (1770-1846), evangélikus szuperintendesn, író, költő műforditó.

307 Arcátlan, szemtelen (francia).

308 Vívódik (német).

309 Elveimnek (francia).

310 Igazságtalanság, sértés (francia).

311 Vívódik (német).

47