Katona Csaba: „… kacérkodni fogok vele” - Slachta Etelka soproni úrileány naplója 1840 március-december. 2 kötet. (Győr, 2005)

A napló szövege

hogy éveinket olvassa.” „Oly zsenge ifjúságban, minő az öné, attól tartani nem kell! Különben önnek többi kitűnő jelességei s érdemei könnyen kieszközölhetik, hogy Sopronnak bálványa.” „Ohó!” — mondám szerényen — „Nékem nincsenek érdemeim. Egész érdemem, amelyet is egyedül csak a sorsnak köszönhetek, az, hogy a legfiatalabb vagyok soproni société-nkben. „A legfiatalabb, a legszebb, a legészdúsabb, a legszeretetreméltóbb s így a legérdekesebb is.” — mondja, inkább súgá, forró pillantással a gyönyörű olasz. Ha lehet, ő még szebb lett, mint minő volt, s ha hízelgőén mosolyog s a gyöngysor zománcával kicsillog, lehetetlen, minden hidegvérüség mellett is, hogy egykedvűen nézzünk reá. Soha sem láttam még ily szép férfiút — de ki utána legszebb: Vojna. Soká beszélgetett még velem; egyre hízelgőén, egyre udvariassággal. Midőn távozott, Slemenits professzor szólott magyarul leányához. Közbe vegyültem; ő nyilván tiszta accentusomon,598 599 vagy tán azon, hogy egy nagyobb körű600 ismeri honi nyelvét, csodálkozva, meglepetéssel nézett reám. Fel s alá járt most egy pappal s mintha rólam szólanának, valamennyiszer haladtak mellettem el, mindig reám tekintének. Ez alatt több helyen megállván már, több utazó gyűlt össze, kik közt öt pap, Slemenits s egy igen érdekes külsejű fiatal doktor Bécsből, mind a tudós társaság601 tagjai. Ezek most körömbe gyűltek, Slemenits mellém ült, a többiek előmbe. Az egyik pap kérde most, mi van táskámban. „Könyvek.” „Magyar is?” „Természetesen.” S mutatám most az Emlényt s albumaimat is. Magyarul folyt most a beszéd. A doktor kérde: „A Szabad az írottat is olvasni?” „Szívesen, nincs titok benn!” Nevettek. Mutatám most Mátyás-ívemet, azon reményben, találkozik602 tán egy-két aláíró. „Ah!” — kiálták fel — „Ez nagyon szép.” De mondá az egyik, én 100, egy másik 40, a doktor 400-at gyűjtöttem, s végre mindenkinek magának volt íve. Több ideig folyt így az élénk beszéd, míg a művészi egyesületről603 volt szó. „Ó, a sors megháláló fáradtságom: gyönyörű képet nyerék.” „Ej! S megháláló? De miért?” „Mert gróf Csákyné ívet küldvén nékem, 23 részvényest szerzék. „Ó, ó!” — kiálta fel az egyik. „Ez már derék!” — a másik. S így nőttön-nőtt a lelkesedés. De ezalatt közeledék Mayr, hogy Győrre fígyelmeztetessen. Az urak elszéledtek s Mayr, folytatva a félbeszakadt beszédet, mondá: „Mily

598 Társaságunkban (francia).

599 Kiejtésemen (latin).

600 Ti. magasabb társadalmi körbe tartozó.

601 Ti. az Akadémia.

602 Ti. találtatik.

603 Ti. a Müegyletről.

109