Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)
Kísérlet Zurány mezőváros leírására
nyebb bölcsője. Az itteni házak és lakások szánta 156, melyek közül kitűnik a nagy és szép uradalmi magtár, a nemesi kúria, a fogadó és a két papiak. 5. Ipar, mezőgazdaság, kereskedelem Aki a mosoni parasztember ténykedését, főként a németekét egész évben, napról napra, hónapról hónapra alapos figyelemmel kíséri, annak fel kell tűnjön, hogy szíwel-lélekkel a földművelésnek él. Szorgossága veleszületett, teljesen a gazdaság lelkesíti. A föld jósága, a biztos kilátás, hogy szorgalmuk gyümölcsének 4/5-de megmarad saját szükségletükre és felhasználásra, a termények magas ára, a földből kicsikart termények, a nagy lehetőség, melyet nekik Bécs és Ausztria a könnyű és biztos értékesítésre nyújt, a korai ránevelés és a látható önérzet, melyet a jól megművelt és áldott gabonaföldek, valamint a hatalmas marhaállomány látványa olt beléjük, ezek és más kedvező viszonyok éppannyira ellenállhatatlan ösztönzői és ébresztői fáradhatatlan tevékenységüknek. A legnemesebb versengés lelkesít e tekintetben öreget és fiatalt. Nyáron 2-3 órakor már mindenki talpon van, és siet a dolgára. Csak két órával napnyugta után térnek pihenőre. Bár az itteni földműves nem azonnali barátja az újításoknak, azonban mégsem süket a mezőgazdaság területén a legbiztosabb útmutató, a tapasztalat hangjára. Nagy hozzáértéssel műveli földjét, sokat ad a tiszta, jó vetőmagra, a mély szántásra, a búzaföld bőséges trágyázásra és megtisztítására. Az üszög megelőzésére lehetőleg meszes vizet vagy trágyalevet használ, vagy minden tartalékát eladja, hogy annak fejében jobb fajtájú magot vehessen. Mindez érvényes a német nemzetiségű mosoni gazdára, de különösen a zurányira. Nem illethető kesergő szemrehányással, hogy ahol a természet a legbőségesebb, jóságára az emberek ott a legméltatlanabbak; ahol a természet tenyeréből eteti az embert, ott nem veszi a fáradságot, hogy maga is szerezzen magának, és ahol túlságosan lusta a testét mozdítani, ott szellemét sem műveli, és művelés hiányában mindkettő elveszíti ruganyosságát és tetterejét. Mivel a termények betakarításához helyben nincs elegendő munkáskéz, aratáskor minden évben több ezren jönnek Vas vármegyéből és Stájerországból stb., hogy csatlakozzanak az itteni és környékbeli aratókhoz, majd az aratás végeztével egy csinos summa pénzzel hazájukba visszatérjenek. Pajtákkal és színekkel jól felszereltek. A gabonát legtöbbször kicsépelik, olykor nyomtatják. Különösen gazdag években gabonavermeket is használnak, jelesen a tavaszi vetésű gabonák megőrzésére. A takarmánynövények termesztése - mint már mondtuk - csak mostanában van kifejlődőben. Az állattenyésztést nagy buzgalommal űzik. A számtalan nemes juhnyáj a leggondosabb ápolásnak és gondozásnak örvendhet, csaknem általános a 60
