Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)
Andreas Grailich és a Wieselburger Gespanschaft
Andreas Grailich és a Wieselburger Gespanschaft Becs Landstraße kerületében járva három egymás mellett elhelyezkedő, mosoni vonatkozással is bíró utcát és teret találunk. A Heumarkt, az egykori szénapiac volt a szénakereskedő Heidebauerek fő bécsi célpontja, akik szállásra általában a Heu- marktba torkolló Ungargassén és környékén található fogadókban leltek. Az Ungar- gassét épp a fogadóiban megszálló nagyszámú magyarországi kereskedő és közember miatt nevezték már a középkortól kezdve .„magyar utcának”. Közvetlenül ezek szomszédságában található a Grailichgasse, amely Wilhelm Joseph Grailichról, Andreas Grailich unokájáról kapta nevét 1910-ben. A Grailich név tehát korántsem ismeretlen. Bár nem tudható, hogy a történetileg kialakult, mosoni vonatkozású helynevek szomszédságában vajon tudatosan nevez- tek-e el utcát az egyik Grailichról, ennek ténye mégis üzenetértékű. A szénájukat Bécsben értékesítő Heidebauerek és kortárs monográfusuk unokája nevének összekapcsolása jó kiindulópontul szolgálhat írásunknak. Az egykori Moson vármegye történetéről - más megyékhez képest - alig születtek összefoglaló jellegű munkák.1 Az egy koncepció alapján felépített, monografikus igényű forrásmunkákkal is hasonló a helyzet: Bél Mátyás és Major Pál értékes írásain túl csak Ivánfi Ede kéziratos műve áll a kutatók rendelkezésére. Míg Bél Mátyás a 18. század első harmadáról, Major Pál pedig a kiegyezés utáni évekről ad átfogó ismertetést, addig a 19. század első felére irányuló történeti kutatások mindeddig nem vettek tudomást Andreas Grailich, zurányi evangélikus lelkész írásáról. Pedig a szöveg nem ismeretlen, a kézikönyvként közkézen forgó történeti bibliográfiák megemlítik.1 2 Tény ugyanakkor, hogy a helytörténeti kutatás hasonló segédkiadványaiból kimaradt.3 Grailich dolgozata először az Erneuerte vaterländische Blätter für den österreichischen Kaiserstaat c. lapban jelent meg folytatásban, 1820 áprilisában, Die Wieselburger Gespanschaft in Ungern címmel.4 Csaplovics János egy évre rá jelentette 1 Mai napig be kell érnünk a Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez c. kötettel (szerk. Gecsényi Lajos, Győr, 1979). 2 Vö. Kosáry Domokos (szerk.) Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Budapest, 1970. I. kötet, 1. Általános rész. Moson megye c. részen belül a Feudális kori kiadványok alfejezetben. (336.); I. Tóth Zoltán (szerk.) Magyar Történeti Bibliográfia 1825-1867.1. kötet, Általános rész, VI. Helytörténet 3. Vármegyék: Moson vármegye (54.0.) 3 így sem Bodor Antal, sem pedig Jászberényi Ferencné nem tesz róla említést. Vö. Bodor Antal: Magyarország helyismereti könyvészete 1527-1940. Budapest, 1944. Reprint: Bodor Antal - Gazda István: Magyarország honismereti irodalma. Könyvértékesítő Vállalat, Budapest, 1984; Jászberényi Ferencné: Irodalomjegyzék Mosonmagyaróvár és Moson megye történetének kutatásához (Válogatás). In: Gecsényi Lajos (szerk.) Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez. Győr, 1979. 184-193. 4 I. 1820/27. (ápr. 1.) 105-108.; II. 1820/28. (ápr. 5.) 109-112.; III. 1820/29. (ápr. 8.) 115-116.; IV. 1820/30. (ápr. 12.) 118-120.; V. 1820/31. (ápr. 15.) 123-124.; VI. 1820/32. (ápr. 19.) 127-128.; VII. 1820/33. (ápr. 22.) 131-132.; VIII. 1820/34. (ápr. 26.) 133-136.; IX. 1820/35. (ápr. 29.) 138-140. 3