Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)
Andreas Grailich: Moson vármegye leírása
va és közepes házivásznakat a szükséglet szerint szorgos anyák és lányok szőnek és fehérítenek. A földek és falvak csinos házakkal való bővülése, a pihenő- és veteményeskertek, a föld többszöri vetés és gondosabb megművelés általi feljavítása, a közlekedés műutakkal történő megkönnyítése, az egész vidék növekvő jóléte már egy felszínes pillantás alkalmával is jó benyomást tesz a kedélyre. 7. Műipar A kézmű- és gyáripar területén már több mint harminc esztendővel ezelőtt történtek patrióta próbálkozások, de kudarcot vallottak. Bender báró létesített egy gyárat Lajtafaluban, ahol angol módon készített bőrt csináltak.15 Magyaróváron egy, a megboldogult Mária Krisztina főhercegnő alapította gyapjú-manufaktúra működött, mely az 1783- esztendőben 15.000 forintnyi hazai gyapjút dolgozott fel durva szövetté, félvelúrrá, plüssé, flanellé és durva pokróccá. A feldolgozás költségei elérték a 17.664 forintot, az éves forgalom azonban csak 30.000 forint körül alakult. Kezdetben a főhercegnő igazgatta e kezdeményezést, majd brünni manufaktúrások lettek a tulajdonosok. Most a manufaktúra Pozsonyi Finomposztó-gyár (Preßburger Feintuch Fabrik) néven Pozsonyban működik.16 - A legújabb időkben, miután minden létesítmény elsorvadt, Scultéti Pál Lipót úr, Moson Vármegye főügyésze Rajkán egy újonnan emelt hatalmas épületben posztógyárat létesített, mely ugyan csak most lett kész, mégis az 1816. esztendőben három fonó és egy előfonógéppel, három széken, több mint 100 mázsa gyapjút (ebből közel 40 mázsa saját gyapjút) dolgozott fel finom és középfinom szövetté. E gyár közvetlenül 26 személyt foglalkoztat. E rovat alá tartoznak a magyaróvári gazdasági-technikai üzemek is, mint a vízgőzös szeszfőzde és a sörfőzde. - A legtöbb helységben találhatunk salétromfőzdét, 111- micen egy gyárat, melyben az úgynevezett szikből, szódából glaubersót és szappant készítenek. 8. Kereskedelem A vármegye kereskedelmi helyzete kiváló. Az egész birodalom fővárosának közelsége a lakosoknak termékeik értékesítésére a legkívánatosabb alkalmat nyújtja. A ga15 Történetéről legújabban lásd Albert Schuch: Zur Geschichte der Lederfabrikation im Gebiet des heutigen Burgenlandes. Burgenländisches Landesarchiv Eisenstadt, 2002. /Burgenländische Forschungen 85./ 16 Az üzem 1809-ben költözött Pozsonyba. 28
