Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)

Andreas Grailich: Moson vármegye leírása

módon megszépült. Egyébként a leginkább németek lakta Heideboden volt Pozsony szabad királyi város és más szomszédos városok lakosságának legtermékenyebb bölcsője, még most is egész családok költöznek oda.

2) A magyarok (Ungern - Magyaren) szűk egyötödöt tesznek ki, és délen, Győr vármegye határa mentén és a Mosoni-Duna bal partján, az úgynevezett Szigetközben laknak, úgymint Lébényben, Szentmiklóson, Mecséren, Magyarkimlén, Halásziban, Feketeerdőn, Arakon, Pusztasomorján. Részben van néhány másik helység a németek között is. Jellemükben, szokásaikban és életmódjukban szokásosan a többi magyarhoz hasonlítanak, és több eredetiséggel bírnak, mint német szomszédjaik.

3) A horvátok (Croaten, Horvathen) a népesség bő egyötödét adják. Durva emberfajta, testi erejüket tekintve felülmúlják a többieket, de távol vannak a műveltségtől és a szellemi kultúrától, még sincsenek szép képességek híján. Leginkább a vármegye északi határait foglalják el. Lakhelyeik Párndorf, Újfalu, Lajtafalu, Gáta, Köpcsény, Horvátjárfalu, Körtvélyes, Oroszvár, Bezenye és Horvátkimle, ahová a gyakori török háborúk idejében sodródtak.14 Ők a vármegye fő fuvarosai, ezért a mosoni parasztokat, akik terményt, szénát stb.-t szállítanak Bécsbe, közös névvel horvátoknak nevezik (communi nomine Croaten), még ha egy szót sem értenek horvátul. A földművelés mellett a fuvarozás a kedvenc foglalatosságuk, melyet éjjelnappal végeznek, s ennek folytatására Bécs kitűnő alkalmat nyújt. Asszonyaik szorgos élelmiszerkereskedők. Kemény, edzett emberek, a vállukon vitt 3 mérő gabona súlya meg se kottyan nekik, emellett nagyon vallásosak és jószívűek. E népecske nyelvében, öltözetében, táncában és egyéb szokásaiban a vármegye minden más lakójától különbözik. Tulajdonképpen a német, a magyar és a horvát első pillantásra felismerhető. - A vármegye egyéb lakói:

a zsidók és a cigányok. 1780-ban 1.073 zsidó személyt számoltak, számuk jelenleg, 1818-ban 2.397-re rúg, tehát több mint még egyszer annyi. Lakhelyeik: Boldog- asszony, Gáta, Oroszvár, Köpcsény, ahol a leggazdagabb zsidók - beleértve néhány nagykereskedőt is - élnek, valamint Rajka. Foglalkozásuk a házalás. Adójuk összege az 1818. esztendőben 828 Ft 34 krajcár volt.

Cigányokból minden helységben legkevesebb egy család van. A dögök eltakarításával foglalatoskodnak. Néhányukat marhapásztorként és csordásként alkalmazzák. Kovácsolással is foglalkoznak, a koldulással nem kevésbé.

A telkeket (Sessionen) és a hivatásokat tekintve az itteni lakosság nagyobbik részét a következő alakban osztályozzuk:

14 Betelepülésükről lásd Tobler, Felix: Horvát betelepülés Moson megyébe a XVI. században. In: Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez (szerk. Gecsényi Lajos). Győr. 1979. 53- 69. o.

25