Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)

Andreas Grailich: Moson vármegye leírása

azt állítja, hogy a Lajta vize csak ritkán fagy be. Tapasztalataink ezt egyáltalán nem igazolják.

3) A Rábca (Rabnitz, Rapcza) a Fertő tóból ered, néhány óra járásnyit a vármegye déli határán folyik, eközben Győr vármegye egy részét is megöntözi, majd a Dunába torkollik. Halban és rákban szintén nem szűkölködik.

Egyébiránt a nezsideri járásban még három patakocska található: egy Sásonynál, mely két malmot hajt és a Fertő tóba ömlik, egy Lajtafalunál, ahol létét két malom szintúgy egy közelben található forrásnak köszönheti, és a harmadik Újfalunál, ahol egy malom van.

A Fertő tó (Neusiedler See, lacus Nesideriensis, Peiso), amely Moson és Sopron vármegye között fekszik, jelentékenyen hozzájárul a vármegye megöntözéséhez és termékenységéhez. A Fertő tó a Hánság nevű zsombékos (a népnyelvben Wasen) nélkül, amely a tulajdonképpeni tóhoz délről csatlakozik, 4 német mérföld hosszú és 2 mérföld széles. »Azon a helyen, ahol most a tó van« - mondja Windisch - »különböző falvaknak kellett lenniük, melyek számát egy, a hercegi Esterházy levéltárban található okmány tizennégyben adja meg.* 5 1728 óta a tó vize meglehetősen sós lett, azóta a halak is észrevehetően megfogyatkoztak.« Ezzel együtt még mindig sok van, úgymint: ponty, kárász, harcsa és csuka, melyekből hetente tetemes tételek jutnak el Bécsbe és Pozsonyba, de amelyek messze nem olyan ízletesek, mint a lajtai halak. Minő bőséges áldás és örömforrás lakozik e felséges tó ölén, milyen nagyszerű hatással van az őt körülvevő nemes növényvilágra, melyet a tó tükréről visszaverődő napsugarak melegítenek és mindennap reggeli harmatban részesülnek, amiről szemmel láthatóan tanúskodnak a tavat gyengéden körülölelő dombok. Áldásaiban legerőteljesebben mindenesetre a nyugati részek részesülnek, ahol a ruszti, a medgyesi és a soproni nektár terem, de az északi és keleti sávnak is tetemes mértékben jut belőle. Minden partja a szőlőtőke édes ajándékától ragyog. Ez itt a szőlőisten tulajdonképpeni lakhelye. A tó déli sarkához csatlakozó óriási nádasokban annyira sok szép és hosszú nád nő, hogy miközben a vármegye minden parasztházát ezzel fedik be, e használható anyagból a másutt lakóknak is jelentős

Magyar Óvárig fut, ahol vizét a Lajta felveszi. E költséges és fáradságos mű teljes elkészülte jelentős lépés a vármegye gazdaságának fejlődésében. Határt és időt szabtak a mocsarasodásnak. A békák és siklók birodalmát szétrombolták, [az Erneuerte vaterländische /Háttérben közölt szöveg (1820/27. 107.O.) itt a következőképpen folytatódik: „A természet arca új és nemesebb alakban fog megmutatkozni. A vándor szemét nem bántja többé a megközelíthetetlen mocsarak látványa, már semmiféle dögletes méreg nem árad belőlük. Nyájaink nem találnak többé kákát és más sovány növényeket. Színjeinket sokkal szebb és erősebb szénával tölthetjük meg, hogy más előnyökről most ne is beszéljünk. Köszönet a vármegyei és uradalmi hatóságok folyvást ténykedő, a közjót oly szívesen támogató buzgalmának.”]

5 Az eredetit lásd v. Windisch, Karl Gottlieb: Geographie des Königreichs Ungarn. I-III. Anton Löwe, Preßburg, 1780. 1/33. o. Czoernig szerint II. András idejében a Fertő területén Fertő, Kolint- hal, Hanfthal, Schwarczlacken, St. Jacob, Weiden, Zittmansdorf települések feküdtek. Freiherr Czoernig, Karl: Ethnographie des Oesterreichischen Monarchie. Mit einer ethnographischen Karte in vier Blaettern. Kaiserl. Koenigl. Direction der Administrativen Statistik, Wien, 1857.11/196. o.

18