Andreas Grailich: Moson vármegye leírása (Győr, 2004)
Andreas Grailich: Moson vármegye leírása
nek és kárainak. Ezt már a régi idők tapasztalatai is, de különösképpen az itteni vidékre a gyakori tűzvészeket tekintve oly végzetes 1818-as esztendő is megmutatták.2 Eltekintve a messze terjedő pusztáktól, melyek télen a vándort - ha a gyakran hulló hó az út minden nyomát eltörli, és a vihar, valamint a hóförgeteg meggátolva a kilátást - a legnagyobb veszélynek teszik ki, és melyek száraz nyarakon a jószágnak csak szűkös legelőt nyújtanak, a pusztát mégis megfelelően művelik. Bár a vármegye legnagyobb részét Heidebodennak, ugyanennek lakóit Heidebauerek- nek nevezik,3 az itteni terület rendkívül termékeny és áldott föld. Legnagyobbrészt könnyű, fekete talajból áll. Az éghajlat egyike a legegészségesebbeknek. A halandóság évek óta jelentéktelen. A születettek száma meghaladja a meghaltakét. Nem ritkák a 80 és 90 év körüli emberek. 3. Vizek Három folyó hömpölyög keresztül a vármegye barátságos rónáin, növelve azok kellemét és termékenységét. 1) A Duna, melynek hatalmas ágai az északi részen kiszélesednek, az ágak között különféle kisebb-nagyobb szigetet képez. Az egyik a legjelentősebbek közül az úgynevezett Szigetköz (Kleine Schütt), melynek egy kis része, Feketerdő, Halászi és Arak községekkel Moson Vármegyéhez tartozik. Vármegyénk mérhetetlenül sokat köszönhet a királyság eme ütőerének. Olykor, különösen kemény telek után, a sok hóié felduzzaszt ja, és a roppant, egymásra tornyosuló jégtáblák folyásában feltartják, ami a környező helységeket nagy veszélynek teszi ki; rohanó árja néhány évenként rettenetes károkat és nyomorúságot okoz, de ezt a hátrányt nem lehet az általa nyújtott előnyökkel összehasonlítani. Partján mosolygós, a folyó iszapja által termékennyé tett ligetek és mezők, valamint pompás erdők és kecses facsoportok sorakoznak, melyek számunkra az olyannyira szükséges fát szolgáltatják! Mily megkönnyíti a közlekedést és a különféle árucikkek szállítását! Mily sok malmot hoz mozgásba! (1816-ban 50 olyan dunai malom volt, melyet az itteni molnárok birtokoltak.) - A halak, valamint az egyéb hasznos víziállatok hihetetlen mennyiségét és változatosságát, melyekkel az ott lakókról gondoskodik, nem is említeném. - Nem * 1 2 1818. június 23-án Sásonyban, június 27-én Védenyben, július 23-án Gáloson, augusztus 26-án Szentjánoson pusztított tűz. Vö. Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Részleg (MmL) IVA 502a/64 852/1818. (júl. 8.), 1108/1818. (aug. 28.), 1484/1818. (nov. 26.), 1744/1818 (dec. 31). Az egyes tüzeket Grailich a települések tárgyalásánál külön is említi. 1 A Heide szó németül egyszerre jelent pusztát és pogányt. A puszta itt fátlan füves térséget jelöl, bár egyes vélemények szerint az elnevezés a régmúltig visszavezethető, amikor itt még nem keresztény népek laktak. A Heidebauer szó az ezen a területen lakó parasztot jelenti. 16
