Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Nemeséri Lilla: Hajómalmok a Tósziget-Csilizközi járásban
Nemeséri Lilla HAJÓMALMOK A TÓ-SZIGET-CSIUZKÖZI JÁRÁSBAN A XVIII - XIX. SZÁZADBAN A malom és molnármesterség régóta a technikatörténeti és a néprajzi vizsgálatok kedvelt témája mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos életben. Külföldön már 1935 óta kisebb-nagyobb terjedelmű összefoglaló művek születtek ebben a témában. A magyar tudományos életben az 1950-es évektől kezdődött meg e témakör tanulmányozása (Takács Sándor (1961), Pongrácz Pál (1967). ATó-Sziget-Csiliz-közi járás hajómalmainak tárgyi emlékeit és hagyományait Czigány Béla múzeológus (Czigány 1962-1970) és Timaffy László etnográfus (Timaffy 1980) dolgozta fel. Czigány Béla elsősorban a hajómalmok felépítését, szerkezetét tanulmányozta, illetve a molnárok céhrendszerbe szerveződését és mindennapi küzdelmüket mutatta be. Timaffy László pedig a népi kultúrában betöltött szerepüket, valamint céhes hagyományaikat foglalta össze. Ezenkívül Szabó Péter „A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeumban" című három részes sorozatában több helyen tett említést a hajómolnárok céhtárgyairól, - céhláda, céhpecsét, céhzászló - s írta le történetüket, kialakulásukat, funkciójukat, szerepüket és fontosságukat (Szabó 1979-1988). Több helytörténeti tanulmány nem született ebben a témában, pedig ezen ősi foglalkozás a kisalföldi emberek életében meghatározó szerepet játszott. ATó-Sziget-Csilizközi járás A történeti Győr vármegye Magyarország északnyugati részén helyezkedett el. A vármegyét a török hódoltság után 1771-ben közigazgatásilag három járásra osztották. ATó- Sziget-Csilizközire, a Pusztaira és a Sokoróaljaira. ATó-Sziget-Csilizközi járás székhelyét Győr városában a Megyeházán alakították ki, a Sokoróaljait Téten, a Pusztai járásét pedig Győrszentmártonban.1 ATó-Sziget-Csilizközi járás a vármegye északi és északnyugati részén feküdt. Nyugaton Sopron vármegyével, északon Moson és Pozsony, északkeleten Komárom vármegyével volt határos. Délről a Sokoróaljai, a Pusztai járás, valamint Győr városa határolta. Elnevezése is mutatja, hogy három területből nőtt össze. A Tóközből, ami Sopron megye határától keletre a Rába és a Mosoni-Duna között, azaz a Rábca folyó két oldalán terült el. A Szigetközből, amely a Mosoni-Duna és a Duna között Moson megye határával lezárt terület volt. A Csilizközből - a Duna és a Csiliz patak alkotta sziget a Csallóközben2 - amelyet többször is elszakítottak Győr vármegyétől. A Tó-Sziget-Csilizközi járás földrajzi és gazdasági adottságai nagyon kedvezőek voltak. Az itt élő emberek megélhetését elsősorban a folyók és a földek biztosították, óriási lehetőséget teremtve a térség lakóinak. Éltek errefelé halászok, aranymosók és a terület legjelentősebb terményét, a gabonát feldolgozó molnárok is. Ez utóbbi a megye, még inkább e járás egyik legjelentősebb foglalkozásává vált. Évszázadokon keresztül, hagyományokat teremtve őröltek malmaikban, s szolgálták a környék lakosságát. Malom típusok A malmok számos típusa alakult ki az évezredek folyamán. A szakirodalom hajtóerő, illetve az energiaforrás szerint megkülönböztet kézimalmot, emberi vagy állati erővel működő szárazmalmot, vízi energiát felhasználó vízimalmot és a szél energiáját hasznosító szélmalmot. Az elvégzett munkafolyamat szerint beszélhetünk daráló-, lisztőrlő, hántoló, olajütő, ványoló-vagy kalló-, kendertörő, puskaportörő, zúzó-, deszkametsző és papírmalmokról. Gyakran ugyanaz a malom többféle munkát, így például őrlést, hántolást, deszkafű részelést is végzett, ezért nem lehetett rendeltetésük alapján élesen elhatárolni, rendszerbe foglalni ezeket a szerkezeteket. (Domonkos 1988, 158.) A Kisalföld geográfiai adottsága leginkább a vízimalmok telepítésének kedvezett, hiszen ez a terület vízfolyásokban igen gazdag volt. Ezen a vidéken a vízimalmok két típusát különböztethetjük meg. A tényleges vízimalmot, amelyet kisebb folyókon, patakokon emeltek, valamint a hajómalmot, amelyet nagyobb folyókon, elsősorban a Dunán, annak is a mosoni és a Fő ágán használtak. (Cseri 1993, 331.) ATó-Sziget-Csilizközi járásban a vízimalmok utóbbi típusa terjedt el nagy számban. A hajómalom-csoportok főleg a jobb folyású dunai részeken telepedtek le, így alakultak ki a gönyűi3, az ásványi, a medvei, a véneki, a szapi, a nagybajcsi és a hédervári malomcsoportok. A Mosoni-Dunán, a Rábán és Rábcán is álltak kisebb számban hajómalmok, de a győri molnárok inkább a kedvezőbb gönyűi, majd az 1770-es évek végén a véneki Duna-szakaszon kötötték ki malmaikat. Az itt őrölt liszt igen jó minőségű lehetett, hiszen a távoli Bőny és Kisszentjános pusztákról is Vénekre illetve Gönyűre szállították az őrölni való gabonát.4 89
