Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)

Filep Antal: Térképek vallomása Győr megye néprajzáról, tájtörténetéről és környezeti kultúrájáról

mind többen költöztek el az ősi beltel kékről, építettek új helyen új házat. Ez a községek belterületének gyors növekedésével járt. Olykor a tendencia oly nyilvánvaló volt, hogy a felmérést, az elkülönözést végző mérnök maga tervezte meg és mérte ki az új lakótelkeket.

Az orsós változat mellett olykor feltűntek négyzetes tér köré épülő falvak is, amire szép példát kínál Fehértó község a Tóközben.

Az egész tájra jellemző volt a telkesjobbágy származású gazdák és a zsellérek, lakók falun belüli következetes elkülönülése, az un. lakó utcák kialakítása. Részben a néhány holdon gazdálkodó zsellérek, részben az uradalmak idősebb cselédei szereztek maguknak ezekben a negyedekben helyet.

Tájunk határtérképein az egyéni iparkodáson, családi, nagycsaládi szorgalmon alapuló mind intezívebbé váló gazdálkodás jelei is megmutatkoznak. Az árutermelésbe mindinkább rendszeresen bekapcsolódó, minden talpalatnyi területet maradéktalanul hasznosító falusi gazdaságról, rendkívül szorgalmas gazdálkodásról árulkodnak mappáink. Az egyéni telkesjobbágy földművesek mind több szántót igyekeztek biztosítani, sokszor még azon az áron is, hogy az olcsóbb legeltető állattartás bázisát csonkították. A gabonafélék mellett mind több intenzív munkát igénylő növényt termesztettek. A kukorica mellett megjelent a krumpli is viszonylag korán, majd a különféle ipari növények, kertészeti kultúrák. A savanyú, gyengébb réti széna betakarítását ugyan nem hanyagolták el, de nagy munkaerő ráfordítással sok termesztett takarmányt állítottak elő. A dűlőnevek olykor lucernásokra is utalnak, később a sílózás különféle módszereit is bevezették. Amikor kezd kiépülni a vasúthálózat, Bécs és Budapest, Sopron ellátásába is bekapcsolódtak. A naponta felgyűlő és helyben nem értékesíthető tejet részben feldolgozva vitték piacra. E tekintetben a földműves gazdák és az uradalmak vállvetve tettek erőfeszítéseket.

Sajátos szerepe volt Győr földműves gazdáinak. Az Újvárosi Majrok gazdái városi polgári státusuk mellett korszerű földműves, állattartó, tej- és zöldségtermelő gazdaságaik révén a nagyvárossá váló, ipari központtá fejlődő Győr ellátásában kulcsszerepet játszottak. Belterjesedő üzemvitelük előbb a városkörnyék, majd a tágabb megyei közösség számára kínált követhető példát. Fejlődő életformájuk pedig a polgárosodás újításait is közvetítette.

A természetes takarmánybázis beszűkülése megnövelte a termelés költségeit, mind több és több pénzt, eszközt s főleg munkát kötött le. Többek között ez magyarázza azt, hogy a Kisalföld sok archaizmust őrzött meg. Nem szívesen költöttek a tsz-szervezések utánig lakóépületeikre. Olykor utcasor hosszan laktak 17. és 18. századi épületeket, amint arra Pálos Ede, Vajkai Aurél kutatásai is utalnak. Jellegzetes, hogy sok helyen, ha építkezésbe fogtak, először az istállókat, magtárakat, pajtákat korszerűsítették, csak utána vállalkoztak a lakótér átformálására. Általában megelégedtek azzal, hogy időről időre csak az ablakokat, ajtókat cserélték a polgáribb külsőt sugalló formájúra. Nem véletlen az, hogy például a legjobban gazdálkodó, legszorgalmasabb Győr-újvárosi Öreg utcai (Achim András utcai) régi nevén Szekeres Majrokban lakó gazdák szinte az ezredfordulóig változatlanul használták 18. századi, olykor a térképekről is felismerhető házaikat. Ezek ugyan tágasak, kényelmesek voltak, egy-egy győri polgár lakásával vetekedtek, de a beépített tér túlnyomó részét magtár, kamra, istálló és pajta tömege tette ki.

Falvainkban a nagycsaládi ház- és udvarközösségek lassú, több nemzedéken át tartó bomlási folyamata konzerválta a történeti falumag archaikus épületállományát. Hiszen az ősi telken lakóknak a kiköltözők vagyonrésze megváltására kellett fordítaniuk nélkülözhető jövedelmeiket.

Győr megye összességében minden középkori, kora-újkori gyökérzetű kulturális, gazdasági, társadalmi, életmódbeli sajátossága ellenére mégis a magyar nyelvterület egyik legfejlettebb közigazgatási egysége volt. A kisalföldi nagytáj központi térségének magjához tartozott Pozsony és Komárom mellett. Helyzetét sok tekintetben a falvak szintjén is erősítette, hogy nyugati része nem került a hódoltság világába. A békésebb időszak beköszöntővel jól kihasználhatta kedvező adottságát, hogy a császári birodalom központjának szomszédságába esett. Mind a saját terményeit, mind a rajta keresztül közvetített árut messzi tájak felé továbbította. Növekvő kézműves társadalma elsősorban Győrött mind jelentősebb belső piacként vonzotta a falusi, mezővárosi termelőket. Nem maradt csekély a megye és a város kulturális kisugárzó szerepe sem. A népi műveltség fejlődésében nagy szerepe volt mindig. A magyar tradicionális életmód koronkénti megújulásához a mindenkorszükséges innovációhoz, jó közép-európai hátteret biztosított.

Térképanyagunk tehát közelebb vihet a tradicionális gazdálkodás, társadalom megértéséhez, mélyebb értelmezéséhez mind a gazdálkodási, mind a települési és építészeti kultúra vonatkozásában. Az ember és a közösség tájhoz fűződő kapcsolatai bontakoznak ki bennük.

A történelmi, néprajzi megismerés kutatási tanulságai azonban nemcsak a múlt megértéséhez szükségesek. A történeti, néprajzi, ökológiai vizsgálatok eredményei, adalékai segíthetnek a ma és a jövő aktuális problémáinak megoldásában. A tájtörténet históriai és etnográfiai nézőpontú elemzése a jelen feladataiban is eligazítóak lehetnek. A termeléstörténet, tájfejlődés alapot adhat a mai kihívások megválaszolásához is. A mindennapi gyakorlat szempontjából nem közömbös, hogy a jövőbeni gazdasági-, társadalmi-, és településfejlesztéseknél milyen mértékben támaszkodunk a múltban lezajlott folyamatok eredményeire, tanulságaira. Tudomásul kell vennünk, hogy talpunkkal a múlton, a hagyományokon állunk. Csak illúziókat kergetünk, ha azt feltételezzük, hogy a múlt örökségét megkerülhetjük. A 18. és 19., vagy a 20. században lezajlott változásoknak vannak kétségbevonhatatlan eredményei, de voltak zsákutcának bizonyult tévedései, hibás eredményű kísérletei. A meggondolatlan döntések sebhelyeket okoztak a tájban, ha nem rosszabb történt, - esetleg akár visszafordíthatatlan folyamatot indíthattak el. A jövő mezőgazdasági, települési, társadalmi tervezéseinél, döntéseinél a tájalakulás történeti fejlődésének elemzését a tervezőmunka, a fejlesztési koncepciók alapjává kell tenni! Többek között térképeink nagyon fontos támpontot kínálhatnak a termelőterületek, termelési adottságok kritikai felülvizsgálatához. Optimális gazdasági, területfejlesztési, tájépítési eredményeket csak az elmúlt 200-250 év mérlegelő elemzésére lehet alapozni.