Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Unti Mária: A térkép, mint forrás a földrajzi névkutatásban
Unti Mária A TÉRKÉP MINT FORRÁS A FÖLDRAJZI NÉVKUTATÁSBAN A térképek kisebbített formában tárják elénk a földfelszín jellemzőit, Sokféle térképi ábrázolást ismerünk a római kortól napjainkig: attól függően, hogy milyen célból készültek, emelik ki a földfelszín jellegzetességeit. A török hódoltság idején keletkezett térképek sok esetben részletesen ábrázolják a vármegyéket, városokat a hadászati céloknak megfelelően. A török kiűzése után az elnéptelenedett települések benépesítéséhez, a közigazgatás megszervezéséhez új felmérésekre volt szükség. A határviták és a birtokadományozások kapcsán szükségessé vált a birtokhatárok rögzítése, pontos jelölése. Ezeken a térképeken már megjelennek a - főképpen a földfelszín jellemző tulajdonságaihoz, természeti adottságaihoz kapcsolódó, a tulajdonosok által megőrzött - lokalizált földrajzi nevek. Az úrbéri térképek részletesen ábrázolták a vízrajzot, az úthálózatot, a külterületi építményeket, a belterületen a középületeket. Színezéssel fejezték ki a földhasznosítás módját: szántó, rét, legelő, erdő, nádas, mocsár, stb. Az általános, mindenkire kiterjedő adózás bevezetéséhez pontosan kellett ismerni a birtokok területét. Ezért 1849 októberében császári parancs rendelte el az un. Állandó Kataszter létrehozását a területek felmérésére. Ennek következtében Magyarországon is elkezdődött a részletes és egységes léptékű térképek készítése. De bármi is volt a készítés indítéka, többnyire igen becses névanyagot őriztek meg az utókor számára. A földrajzi nevek a földfelszín különböző természetes és mesterséges alakulatainak megnevezésére szolgálnak. Az ember azért hozta létre őket, hogy tájékozódni tudjon a természetben, a tájban. Az elnevezés többnyire logikusan következett a megjelölt terület felszínéből, minőségéből, művelési ágából, az elnevezők és a táj kapcsolatából. Hasonlóképpen Golding híres regényének, a Ripacs Martinnak a főhőse lakatlan szigetre kerülve is szükségét érzi annak, hogy nevet adjon környezete jellemző helyeinek, tájékozódási pontjainak. „Ezt a helyet elnevezem Őrhelynek. Ez meg itt a Törpe. Ott kint a meg a napsütötte szikla, amelyik mellett besodort a víz, az Életmentő-szikla. Az a hely meg, ahol az étikagylót találtam, az Étel-szírt. És ahol megettem - a Vörös Oroszlán... A déli oldal, a hínáros, a Ki- látószirt. A nyugati szírt meg ... Sirály szírt. És nevet kell adnom ennek a megszokott kapaszkodómnak is az Őrhely és Vörös Oroszlán között. Legyen Fő utca ... a tenger sötétjébe belevesző három szikla legyen Oxford Circus, Piccadilly és Leicester Square.” Mi volt Ripacs Martin névadásának indítéka? A sziklák alakja, az életéhez kapcso- . lódó események, s a magával hozott emlékek, Földrajzi neveinek egy része nagyon hosszú életű (gondoljunk folyó - v. hegyneveinkre.) De a táj természetes felszínének megváltozása, a tulajdonosok személyének változása gyakran maga után vonja a nevek elavulását, eltűnését is. Legmúlandóbbak a határrészek, dűlők nevei, melyeket többnyi re csak egy-egy település lakossága használ. A földrajzi nevek igen értékes részét jelentik szókincsünknek, s jelentős nyelvészeti, társadalom - és művelődéstörténeti kutatásokra adnak lehetőséget. A helynevek iránti tudományos érdeklődés Magyarországon már a 19. század első felében tapasztalható. Kezdetben az oklevelekben előforduló nevek nagy száma és nyelvészeti jelentősége keltette fel a figyelmet, majd egyre nagyobb igény jelentkezett a helynevek összegyűjtésére és jelentésük megfejtésére. A Magyar Tudományos Akadémia ennek érdekében tesz közzé felszólítást 1853-ban, s 1864-65-ben országos méretű helynévgyűjtés történik, Pesty Frigyes vezetésével. A több nyelven készült kérdőíveket minden településre kiküldték, s bár nem mindenhonnan kapták vissza, a tudományos kutatás óriási mennyiségű anyaghoz jutott. Ez az anyag ma is rendelkezésünkre áll. A jegyzők, bírák által leírt - főképpen beszélt nyelvi - adatok összevetése a régi térképek hivatalos neveivel izgalmas feladat. S ha még mellé tudjuk tenni a 20. század második felének élő nyelvi névanyagát, nagyon érdekes és tanulságos megállapításokat tehetünk. Ennek bizonyítására vizsgáltam meg néhány Győr környéki falu külterületi neveit: összevetettem a ma élő népnyelvi, és a különböző korokból származó térképeken található hivatalos neveket. Arra kerestem választ, hogy miként változtak a nevek a vizsgált 150 év alatt, mi volt az oka a változásoknak, s milyen üzenetük van a térképeknek a 21. század embere számára, j A vizsgálatba bevont községek a következők: Gönyü, Győrszentiván, Bőny-rétalap, s a Duna szlovákiai oldalán található magyar település: Szap. E falvak térképei megtalálhatók a kötetben. 1. A fenti falvak mindegyikében közös a falu nevének személynévi eredete. A térképeken jól nyomon követhető a nevek írásmódjának változása 19
