Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Tanai Péter: Nyalka térképeinek leírása
rajzi fotógyűjteményének digitális archiválását végző - munkatársával, Tanai Csabával elvégzett kísérleteink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az átlagos méretű kéziratos (pl: kataszteri) térképekről a legjobb minőségű kis-, de még a 6x6-os negatívra készített felvétel is, csak illusztráció szintű képet eredményez. Hasonló tapasztalataink voltak a félprofesszionálisnak nevezett (múzeumok számára még elérhető árfekvésű) digitális kamera alkalmazása esetén, azaz apró, de fontos információt hordozó részletek (pl: kisebb objektumok, útszéli kereszt, telekkönyvi számok, apróbb betűvel feljegyzett szövegek) elvesztek, illetve értelmezhetetlenekké váltak a másolaton. Kielégítő eredményt csak a részletfotók, „belefényképezések” vagy a viszonylag költséges síkfilmre készített felvételek biztosíthatnak. A részletfotók esetében viszont, a szükségessé váló összeillesztések csak fáradságos munkával és - az esetleges vertikális torzulások miatt - nem teljes pontossággal oldhatók meg. A minden tekintetben kielégítő megoldást a kontakt képdigitalizálások (szkene- lések) biztosították. Igaz, hogy a képdigitalizáló berendezések méretéből adódóan itt is szükségessé válhat a részletekből történő összeillesztés, de ez koránt sem olyan komplikált, mint az eltérő szögből, távolságból készülő fotók esetében. Ezzel az eljárással nem csupán a digitálisan rögzített, „archivált” térképek dokumentumértékű másolatát nyerjük. Az így kapott virtuális kép gyakorlatilag egynemű hordozója lehet a korábban negatívon vagy pozitívon tárolt légifelvételek, valamint kéziratos vagy nyomdai technikával készült és fennmaradt térkép dokumentumoknak. Légifelvételek településnéprajzi - és általában - néprajzi szempontú kiértékelésének lehetőségére épp a közelmúltban hívták fel a szakma figyelmét (FILEP 2003). Nem mellékes az sem, - a gyűjtemények állagának védelme szempontjából - hogy az így keletkezett kutatási célokat is kielégítő másolatok mentesítik az eredeti dokumentumokat, bár számunkra - a térképek összevethetőségét illetően - az egyneműség a legjelentősebb eredmény. „Miután az összehasonlítás során két vagy több dolgot viszonyítunk, alapvetően fontos, hogy ezekről pontos képünk tegyen, hisz e művelet számtalan aspektusból történhet, s csak az olyan összevetés fogadható el, amely egynemű dolgokat ugyanazon nézőpontból vesz figyelembe. Számtani kifejezéssel élve, csak közös nevezőjű törtekkel lehet műveleteket végrehajtani." (BARABÁS 1963: 57) A megfelelő számítógépes programok lehetővé teszik, hogy az egyaránt digitálisan rögzített (bár eredetileg különböző technikával különböző hordozóra készített) térképek tetszés szerint alakíthatók. Azaz nem kevesebbről van szó, mint hogy az eltérő léptékű és tájolású térképek is azonos méretre - egymással teljesen egyezve - fedésbe hozhatók! Ezen egyeztetés után a különböző korú, egymást rétegszerűen fedő térképek tónusértékeit változtatva, azokat áttetszővé téve, gyakorlatilag bármelyik térképünket, vagy annak részletét megfeleltethetjük, összehasonlíthatjuk. Ugyan a tapasztalatok azt mutatják, hogy kettőnél több réteget egyidejűleg képtelen értelmezni az ember, mégis többet nyújt ez a lehetőség annál, mint mikor két elénk terített térképről vetjük a tekintetünket ide-oda. Egyrészt; ha a szükség úgy kívánja, a vizsgált területről összegyűjtött minden térképünk léptékazonos, egyező tájolású, egymást fedő rétegként, egyidejűleg áll rendelkezésünkre, s a transzparencia értékek változtatásával mindig a kívánt korú dokumentumot hozhatjuk látható állapotba. Másrészt; nem csak térképek, hanem - amint feljebb már utaltam rá - a kutatott területről rendelkezésre álló légifelvételek, vagy például gazdasági célokból készített egyszerű manuálék, „skiccek" is megfeleltethetők egymásnak. Harmadrészt, a módszer egyértelműen lokalizálhat olyan bizonytalanul elhelyezhető területeket, objektumokat, amelyek meghatározása mindössze egy térkép alapján problémát jelentett. A módszer munkamenete a következő: Mivel a digitális kép tetszés szerint elforgatható és nagysága méretarányosan változtatható, az alaptérképül választott dokumentumra úgy vetítünk rá egy másik, ugyanarról a területről készült térképet, fotót vagy rajzot, hogy kiválasztunk két - lehetőleg egymástól minél távolabb eső, de mindkét dokumentumon fellelhető - azonosítási pontot, majd ezeket a méretek és irányok szükséges változtatásaival fedésbe hozunk. Noha szükség esetén már két azonosító pont is elégséges lehet, természetesen három vagy több azonosítási pont felvétele (ezt mindig a rendelkezésre álló dokumentum határozza meg) még tökéletesebb megfelelést eredményez. A lényeg, hogy ettől kezdve két térképünk minden részlete (leszámítva a korai térképek készítésből eredő pontatlanságait) igazodik egymáshoz. Heves megye történeti térképeinek rekonstrukcióját is hasonló eljárással - bár fotótechnikai eszközökkel - a dokumentumokról egyező méretarányban elkészített síkfilmek egymásra helyezésével végezték el. (HUSZÁR 1989: 27-36.) A szemléltetéshez kiválasztott Nyalka község belterületét ábrázoló dokumentumok esetében az egyik stabil azonosítási pontként a falu közepén Árpád-kori alapokon álló, korábban keletelt, majd az utcavonalának megfelelően átépített római katolikus temploma kínálkozott (FILEP 2002: 103). Ezen túlmenően mindig az adott térkép - vagy fotó, illetve rajz - kínálta lehetőségeknek megfelelően választottunk a gondos illesztés érdekében azonosító pontokat. Ilyenek voltak a faluból kivezető utak vonala, a külterület Csák-némai határát jelző vonal, illetve annak kiszögelései, vagy a falu alatt ma már csak időnként megjelenő ér. (1/a.) b.) c.) d.) ábra.284-285. oldal) (Hangsúlyozom; az illusztrációként bemutatott négy-négy dokumentum a számítógép monitoron, egymáson változtatható áttetszőségű rétegekben látszik, de mivel a könyvészeti lehetőségek nem nyújthatják ezt a virtuális élményt, ennek fóliákkal történő bemutatására a könyvkötészeti nehézségek miatt nem vállalkozhattunk.) Az első látásra is szembetűnő változó beépítettség, elvezetett belvizek, átalakuló dűlők észlelésén túl lehetőségünk van bármely kiválasztott terület, vagy objektum - a rendelkezésre álló térképeink által - adott korban rögzített állapotának vizsgálatára. Ezt úgy vélem jól illusztrálja az a XVIII. század végétől már részben nyalkaiak által bérelt Réz-hegyi szőlőterületet ábrázoló térképsorozat, (Néhai Kozma András nyalkái hagyatéki leltára 1799-ből, 55frt értékű „Rézi szőlő”-t említ. In: Pannonhalma lvt:Acta recenzióra Fasc.39.e.)ame\)i egy irtásból kialakított művelt terület sorsát a közelmúltban történt 105
