Győr vármegye települései 18-19. századi kéziratos térképeken (Győr, 2003)
Tanai Péter: Nyalka térképeinek leírása
Tanai Péter NYALKA TÉRKÉPEINEK LEÍRÁSA A Bakony északi előterében kialakult, közel 300m tengerszint feletti magasságra kiemelkedő ÉNy - DK-i fekvésű Pannonhalmi dombságtól keletre elterülő síkságon fekszik Nyalka község határa, amelyben csak elszórtan találhatók nagyobb dombok. Nyalka egyike Győr-Moson-Sopron megye legrégebbi településeinek. Győrtől 23 km-re, az egykori Pusztai járásba tartozó falu első említését Szt. István 1001-ben kelt, szentmártoni Bencés rendet alapító okiratának záradékában találjuk, ahol a Szent Márton egyháza fölszentelésekor adományozott 9 birtok egyikeként szerepel, még VILLA CHIMUDI néven. Hogy e terület már jóval korábban is lakott volt azt régészeti leletek igazolják. (MITHAY 1956) Egy 1231-ben kelt - bizonyos szőlőterület eladásával kapcsolatban keletkezett - okirat már NYLKA-SOCRU -ként említi. A Bencések vagyonának összeírásával megbízott ALBEUS 1242-ből származó jegyzéke alapján tudjuk, hogy nagyszámú, a mait jóval meghaladó lakossága a rend kiszolgálására specializálódott iparosokból állott. Ezek szakácsok, sütők, esztergályosok, kerékgyártók, szűcsök, vargák, kovácsok, márcz- vagy méhsörkészítők voltak. Rajtuk kívül még néhány, lovas szolgálatai miatt kiváltságot élvező jobbágy család alkotta a falu közösségét. 1627-ben lakói szétfutnak a török zaklatások miatt. Több megszállítási kísérlet után a XVII.század végére a lakosság névjegyzéke nagyjából egyezik a maival. (ERDÉLYI 1902-1907) A jelenlegi lakosság alig 450 fő, bár 1896-ban - de még 1926-ban is - több mint 800 főt regisztrálnak. Tóth Mihály a „Magy. Orsz. hites s a Tettes Sz.Mártonyi Uradalom Rendes Mérnők- je” a „Cs. Kr. Catastralis Munkálatok nyomán” 1857-ben készítette el Nyalka tagosítási térképét. Ezt követően az„... 1859-diki március hó 5. napján voltak kiküldve Győrből a hivatalos bírák és mérnökök valamint az Uraság részéről is az illető megbízottak: (...) a tagosítás végleges elrendezése tekintetéből; Sok időbe s még több lármába, zajba került, míg az uradalom s a volt jobbágyság közt az alku, s egyeség létre jött. Végre abban állapodtak meg a részek: hogy a legelőből egész telek után 15 holdat engedett az uraság. A lakosok osztályra szakadtak: 1. Tagosok, kik egy darabban vették ki illetőségöket. 2. Egyesületek, kik külön több darabban. 3. földes zsellérek. 4. Házas zsellérek, kiknek földjeik eddig nem lévén a legelőből nyolczan együtt annyit kaptak, mint egy egész telkes. (...) ezek följegyzése, s aláírása után, a kiküldöttség által törvényesen helyben hagyatva, meg erősítve; következő őszre a telek s birtok részek kihasítása, s fölosztása bíróilag elhatároztatott. Már ez idő alatt a Császári - kir. katonai Mérnökök Nyalka határát térképileg föl mérték a kormány használatára, mi sok költségébe és fáradtságába került a helységnek. Ez évi aratás után az Uraság Mérnöke is megkezdette a ki hasogatást s késő őszig dolgozott bár, de tökéletesen be nem tudta végezni. (...) 1860. ezen év elejével megkezdette folytatni a Mérnök tagosítási munkálatát, s a legelő részeket is kimetszette a nya/kaiak birtokához. Mártius hó 5.-én jelent meg nálam a Mérnök tudatván, hogy valahára a Plébánia tagját is kihasítja, nem külömben a Templomét, iskoláét és Mesterét, és pedig az Uraság által igénybe vett elv szerint; közvetlenül az Uraság birtoka mellett, hogy idővel a körülmények úgy kívánván, vagy szaporíthassa, vagy visszafoglalhassa. (PROTOCOLLUM DOMESTICUM PAROCHIA NYALKENSIS 71-74. o.) Az így kialakult állapotokat rögzíti a kötetünkben közreadott „Nyalka helység határának elkülönített térképe” amely a telkes jobbágyok és zsellérek földjeit különözi el az uradalom birtokától. (PL V/1) E térkép és az egyidejűleg elkészített „Nyalka Helység elkülönített határának Föld és Birtok Könyve Az 1860-ik Évben" a már említett Tóth Mihály munkája. (GYŐRI KIR. TÖRVÉNYSZÉK VII. 1 e/107/2 ) Nyalka 2390 k. holdnyi határát nyugatról az „Hoki'' erdő adja, amely alatt a legelőnek kimért területek minden bizonnyal az egykori irtások nyomán alakultak ki. Az 1857-es térképen még „Fenyősi” és „Kishegyi" közös legelőként jelölt területet itt már felosztva látjuk, melynek a falutól délre eső részét az uraság hasította ki. A fennmaradó részt a tagos és nem tagos gazdák, valamint a házas és földes zsellérek közt, szántó és beltel keik arányában osztják szét. Noha térképünk nem igazán érzékelteti a domborzati viszonyokat, a Szt. Mártonba vezető úttól északra jelölt „Öreg" „Öreg Verebi” „Alsó Közép" és „Hujantó" szőlők már a Pannonhalmi dombok oldalaira kapaszkodnak fel. Térképészünk e területeket - mint egyébként is uradalmi birtokot - különösebben nem részletezi, bár a három évvel korábbi tagosítási térképen még lakóházat és szőlőbeli építményeket is jelez. Ezek alatt - a Győrbe vezető, ún. Palotai útig - részben a tagosok egy darabban kivett, részben a falu közvetlen határában felparcellázott „Öreg Kertek” és „Öreg Szőlők Aljai dűlők" láthatók. A kettő között, a legelőnek felosztott mélyebb fekvésű, azelőtt „Füzesinek nevezett területen - az idősebb nyalkaiak emlékezete szerint - tavaszi olvadás, vagy nagyobb nyári esők alkalmával akár mellig érő, fürdésre is alkalmas tó keletkezett. Az összegyűlő, valamint a szőlődombok oldalain és az llak felől eredő téli havak - falut is veszélyeztető - vizeit, csak az 1970-es években megásott „Öreg Kertek" felett húzódó és a „Füzest” is érintő „Mélyárok" vezette le a Vezseny-ér irányába. 103
