Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)

Halász Imre: Keszthelyi „szerelmi szabadfoglalkozásúak” a 19. század második felében

Nem minden ember gondolja Meg valóba.

De találkoznak okosok. Kiknek a titkos gyilkosok Nem árthatnak,

Gyengellvén tehát eszeket Segítségre ördögöket Hívogatnak.

Mig végre az okosak is,

Bölcs és szemérmes ifjak is, Az ártatlan madarak is Megfoghatnak.

Ha egyik kurva nem győzi. Kettő-három addig főzi,

Hogy végtére Sok az egyet megragadja, Mert egyik másiknak adja A kezére.

Ki szabad volt, rabúl esik,

S minél jobban törekedik, Még több békó tekeredik A kezére.

Ha már egyebet nem lelnek. Vénasszonyokat rendelnek Kéri tőknek;

Akkor mer bízvást próbálni, Ha ilyeket tud találni Hitetőknek;

És nehezebb is ezeknek Megállni mesterségeknek, Mint sok ezer pokolbeli Ördögöknek.

Sem ebédet, sem vacsorát, Sem kenyérit, sem a borát Nem sajnálja.

Ad neki mindent eleget. Gondolván, hogy mindezeket Megszolgálja;

Ha dolgában véget érhet S vagy kúra fit kap vagy férjet, És a gatya mellé férhet A szoknyája.

64