Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)

Széchenyi Mihály: Vázlat a budapesti garni szállók történetéből

papnőinek is egy bizonyos színvonalat kell képviselniük, mert bizony az egy igen komoly foglalkozás. A férfiakkal, pláne idegenekkel, bánni kell tudni, amihez még egy bizonyos lelki kiegyensúlyozottság is szükséges. Ezek a nők azelőtt is üldözöttek voltak és a hatóságok vegzálásai miatt sokat kellett szenvedniük. Tehát „olyan” nőnek lenni, nem is volt olyan könnyű és léha foglalkozás. Ezek közül sokan közben még jó csalá­danyák és háziasszonyok is voltak. /.../ Igaz, hogy a garniszállodák a tulajdonosok kapzsisága és a hatóságok nemtörődöm­sége folytán eléggé piszkosak és züllöttek voltak, de azért sok esetben helyet adtak szerényebb vidéki megszálló vendégeknek, vagyis kisebb mértékben szállodai funkciót is betöltötték. Egyébként ami a találkahelyeket illeti, azok sehol sem nélkülözhetőek, ahol emberek élnek. Nagyon szigorúan nézve a kérdést, kezdve a legpiszkosabb garnitól a Dunapalotáig, lényegében a különbség csak a külsőségekben és az árakban volt. A valamikori Szállodai Tröszt igazgatójának Marencsics Ottónak nagyon is igaza volt, amikor azt mondta, hogy ki nem adott, üresen hagyott szobákból nem lehet adót fizetni, sem szállodát fenntartani. Ezért üres szobák esetén ők is adtak ki szobát jó kinézésű pároknak. Vagyis kiadták a szobát, meg lett írva komolyan a bejelentőlap is, de ha utána két órával a pár eltávozott, akkor nem fogták meg a frakkjukat, hogy holló! Maguk egy egész napra vették ki a szobát, miért sietnek el oly hamar? így azután a Dunapalotából is egy kis időre gami lett. De ez ellen nem kell protestálni, mert az egész világon így van. Kár a szállodákat valamiféle földöntúli intézményeknek elképzelni, mert a szállodák az emberekért vannak és az emberekben rejlő hatalmas érzés pedig megkívánja, hogy rövidebb - hosszabb időre bárhol egy meleg otthont kapjanak, hogy ott a maguk mód­ján jól érezzék magukat.' Felhasznált irodalom: Laczkó Géza: Pest és a nők I-Il. k. Bp. 1982 Szabályrendelet a bordély-ügyről, Budapesti Közlöny 1884: 102-108. p. Rendelet a kéjelgésügy szabályozására Bp. 1900 Szabályrendelet a prostituczióról, Budapesti Közlöny 1907: 408-418. p. A m. kir. belügyminiszter 160.100/1926. számú körrendeleté, a prostitúció szabá­lyozásáról, Magyarországi Rendeletek Tára 1927: 187-198. p. Ivánszky Elek szállodásmester visszaemlékezései. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Ltsz.: 808-74 61

Next

/
Thumbnails
Contents