Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Szomszéd András: Félreléptek, megtévedtek? Asszonysorsok Nógrád megyében a 17-19. században
SZOMSZÉD ANDRÁS FÉLRELÉPTEK, MEGTÉVEDTEK? Asszonysorsok Nógrád megyében a 17-19. században Megsárgult, sokszor nehezen olvasható, több száz éves dokumentumok olyan ügyeket, ügyeknek menetét őrizték meg számunkra, nekünk az utókornak, hogy ha nem olvasnánk el a szöveg alatti keltezést, azt hihetnénk, az akta mostanság, vagy nem oly régen keletkezett. Bírósági iratokról van szó, de tárgyuknál fogva keletkezhettek volna ezek a dokumentumok a közelmúlt erkölcsrendészeti hivatalainál, hisz ezen források témája a két nem úgymond tiltott kapcsolata, amit a korabeli szóhasználat paráznaságnak nevezett, vagy éppen ennek a durvább, de a tárgyalt korban elfogadott szinonimájával, a kurválkodással jelölt. Az iratok legtöbbször magát a tényt rögzítették, a tettet írták le. így az előzmények, a tetthez vezető út, nem mindig hámozható ki, de több forrás is arra utal, hogy úgymond „a rosszéletű” személyt nem mindig könnyű vére vitte a tiltott útra. A félrelépések oka lehetett a nőknél egy ráerőltetett rossz házasság,' vagy férjét elvitték 10 évre katonának,1 2 vagy egyszerűen nem lelt szerelmet a házasságban, de van olyan példa is, mely szerint a paráználkodás ténye egyenlő volt a rosszútra tévedt személy kereseti lehetőségével. Más szempontok vezérelték a férfiakat. Voltak, akik csak próbálták a szerelmet, volt aki a szolgálólányt, - főleg a másét - saját vágyai kielégítése tárgyának vélte, és még tipizálhatnánk. Egy azonban világos, a két nem más mércével való erkölcsi megítélése, amihez még hozzájárult a társadalmi állás-szerinti megkülönböztetés is. Ami a nőnek mindig megbocsájthatatlan volt, azt a férfinél időnként és koronként félrelépésnek könyvelték el. Természetesen ez a sommás megállapítás koronként és tettenként is némileg módosul a mai vagy néhány évtizeddel korábbi normáknak megfelelően. Szvircsek Ferenc: Adatok egy urbanizálódó település „munkásjóléti intézményei” kialakulásához3 c. tanulmánya előszavában idéz egy Nógrád megyei statútumot, melynek bevallott célja a paráznaság kiirtása. Idézem: „...Az mely házas ember mással latorkodik, az pellengérbe szegezzék az szerszámát, és sarlót adjanak kezébe, had metssze le ő maga. Annak felette tíz jámbor polgárokkal, és tíz jámbor asszonyállatokkal térden állva ő maga kövesse meg feleségét. Ha pedig asszonyállat vétkezik, azonképpen kiverjék az faluból. Valamely ember, ifjak, nőtlenek, az falura gonosz asszonyállatot hoz, kilencz marok veszővei igen verjék" Ez a megyei rendelet különbséget tett a helyi férfiak, nők szerelmi kapcsolata, a házasságon kívüli szexuális kapcsolata és a prostitúció között. Ez a tanulmány csak érinti a prostitúciót, s inkább a helyi, házasságon kívüli esetekből gyűjtöttünk össze egy pár szemelvényt két évszázaddal későbbi esetekből. 1 NML. IV. L b. 128/1798. 1798-ban kelt levélben olvasható egy terényi nő vallomása: „lin minden kedvem ellen adattam hozzája, látta és tapasztalta, hogy én ötét szeretni soha nem fogom, minek okozott magának fáradságot” ; NML. V. 1. Balassagyarmat mv. tanácsának jkve. 1848. máj.12. feljegyzése: „Rossz életet viselvén Virág Rózsi, kinek férje katona lévén, ő egyedül buja élete által keresi élelmét.” ! NMMÉ i 984. 193 — 213.p. ' 5
