Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Széchenyi Mihály: Vázlat a budapesti garni szállók történetéből
orvosi vizsgálatra sem kötelezhette a megfigyelteket, csak akkor, ha az illető nő titkos kéjnői minősége már korábban bebizonyosodott: egy titkos bordélyházban, stb. már tetten érték. A rendőrség számára természetesen a bűnözésre, vagy a nemi betegségek ellen történő védekezésre történő hivatkozás csak formális jelentőséggel birt. A valódi ok az volt, hogy nők és férfiak egy csoportja a házasság keretein és a hivatalosan engedélyezett prostitúció körén kívül szexuális kapcsolatot folytathatott s ezt a garni-szállónak, mint erre a célra szolgáló intézménynek a segítségével legalizálta. Ráadásul a nők olyan csoportjáról volt szó, akik többnyire kimaradtak a rendőrség látóköréből, priusszal nem rendelkeztek és átmenetileg folytatták csak ezt a tevékenységet. Az új intézmény más volt mint a prostitúció egyéb színhelyei, ezért érdemes még néhány részlettel gazdagítani a képet. A mai értelemben vett szállodák Franciaországban alakultak ki a XVII. századi Párizsban. Az addigi fogadók a vidéki népesség, vagy az átutazók fogadóhelyéül szolgáltak. Az új világváros azonban létrehozta az idegenforgalmat és a kíváncsi látogatók több időt töltöttek egy helyen és nagyobb kényelmet igényeltek. sőt egyesek a szállodát, mint állandó lakóhelyet vették igénybe. A választék hamarosan az egyszerű külvárosi szállodáktól a luxus hotelekig terjedt. A gami annyit tesz-jelent franciául, hogy a szükséges kellékekkel vagy díszítményekkel ellátott. Ha szobákról van szó, akkor bútorozott szobát jelent, innen a chambre garni, a hotel gami kifejezés. Ezek a kis szállodák kifejezetten szerelmi légyottok lebonyolítására épültek. Néhány épület azok közül, amelyeket Pekáry főkapitány úr említett, napjainkban is megtekinthető: a ma is álló Bástya utcai épületet, amely jelenleg bank céljaira szolgál, vagy a Vadász utcai volt gami szálló - jelenleg lakóház - közvetlenül a metró állomás mellett. Megnézve őket a következő közös vonások fedezhetők fel bennük. A lépcsőház az épület közepén található és sok esetben kör alakú, minden szoba legalábbis a múlt század végén a lépcsőházra nyílott és igen kis alapterülettel rendelkezett. Mellékhelyiség minden szinten csak kettő volt: egy az urak és egy a hölgyek részére. A berendezés kifejezetten puritán volt és többnyire egy bútordarab, az ágy foglalta el a főhelyet - gyakorlatilag csaknem az egész szobát, ezt kiegészítették egy fogassal, egy-két székkel és kis asztallal és tükörrel a hölgyek részére. Sok esetben az alkalmazottak létszámán és bérén is takarékoskodtak, ezért távozáskor a portán le kellett adni az ágyneműt és a törölközőt, mert ezek ellenében lehetett távozni, fizetni természetesen már érkezéskor illett. A földszintet rendszerint étterem vagy kávézó foglalta el, ahol ez nem volt, ott egy portás figyelt az ajtón található ablakon keresztül kifele: beengedve a vendégeket és riasztva őket ha a rendőrség razziázott. Egy-egy viszonylag kis alapterületű épületben 3 emeleten 30-40 szoba is lehetett. A rendőrség természetesen többféle módszert dolgozott ki a titkos prostitúció felderítésére. Ezek egyikét írta meg Laczkó Géza: A húszkoronás c. novellájában. A főhőst alakító rendőrtiszt feladata a prostituált lépre csalása volt. Aki egy baráti beszélgetés során az okokat és a módszert is elmagyarázza: „Tudod öregem, ezekben a nehéz háborús viszonyokban sokat romlott a női becsület. Egyre-másra érkeznek a följelentések a kapitányságra, hogy ez vagy az a testével kereskedik, és se igazolványa, se orvosi vizsgálat alá nem kerül. Ez pedig igen veszedelmes a közerkölcsiség, közegészség szempontjából. Az én csoportom most éppen ezeknek a kinyomozásával foglalkozik. Ezt vedd bevezetés gyanánt... Már régóta figyelünk többek közt egy szerényen öltözött, nem feltűnő magaviseletű, jó formás, 56
