Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)

Csurgai Horváth József: Székesfehérvár és a prostitúció (Fehérvár piros lámpás századai)

kérdéssel kapcsolatosan kialakult vélemények. A törvényhatósági bizottság 1928. április 30-án tárgyalta az említett rendelet végrehajtását. A közgyűlés tagjainak többsége azonban feleslegesnek tartotta szabályrendelet alkotását. Ez ellen a tiszti orvosok fellebbeztek, de a tanács ragaszkodott álláspontjához.34

Ezzel egyidőben az államrendőrség székesfehérvári kapitánysága a korábbiaknál szigorúbb szabályozást vezetett be. A kéjnők részére az igazolvánnyal együtt véghatározatot adtak ki. Szabályozták a kéjnők lakbérfizetését és jelentősen korlátozták mozgásukat is. Délelőtt 11 órától délután 1 óráig, majd 5 és 9 óra között tilos volt megjelenniük a Belvárosban és annak közvetlen környékén. Hasonlóképpen nem volt szabad mutatkozniuk a nagyobb ligetekben és parkokban, s az említett területen lévő kávéházakban. A véghatározat a szabad mozgási területet is megjelölte, ahol április 15-től október 15-éig este 9 órától látogathatták meg a kávéházakat és a kocsmahelyiségeket.35

Az 1930-as években a város polgármesterét több törvényhatóság megkereste, hogy közölje velük a prostitúcióra vonatkozó székesfehérvári szabályrendeletet. Ilyen önkormányzati rendelet azonban nem volt Székesfehérváron. A városok azért kísérelték meg összehangolni a kérdés jogi szabályozását, mert 1936-ban belügyminiszteri körrendelet jelent meg, amely módosította a prostitúcióról szóló korábbi jogszabály egyes rendelkezéseit36 és elsősorban a kéjnőtelepek környékére vonatkozó előírásokat tartalmazott. Ezek szerint tilos volt a találkahelyek környékén „fel-alá járkálni, ácsorogni”, a „kéjnőtelepek kapuit nyitva hagyni ”, stb. Az 1930-as évek közepén 15 kéjnőt vizsgáltak, hetenként két alkalommal, számuk az ősz és a tél folyamán valamelyest növekedett, 18- 20 főre. (A vizsgálatokra hétfőn és pénteken délelőtt 11-12 óra között került sor.) A legnagyobb vita az orvosi díjak fizetése körül folyt. A prostitúcióra vonatkozó rendelet előkészítésére végül 1937-ben került sor, ám törvényhatósági jóváhagyása nem történt meg.

34 SZVL. Thb. jkv. 1928. No. 103.

35 “Délelőtt 11-től 1-ig és du. 5-től 9-ig tilos a kéjnőnek a Nádor, Nagy Sándor. Palotai. Simor, Vörösmarty-tér. Budai. József. Rákóczi. Várkörút, Vilmos-császártér által határolt városrészben megjelenni. Mindenkor tilos az említett útvonalakon lévő kávéház és vendéglő látogatása, valamint a Vörösmarty és Vásártéri park, a Hosszúsétatér és a Zichy-ligetben való megjelenés. Kereset szerzés czéljából kizárólag a Vásártérnek a Bárány szállodától a Berényi út sarkáig terjedő útvonalon a kir. Törvényszék és Kir. Ügyészség Vásártéri oldalán elhúzódó gyalogjárón, az Ősz utczának a Vásártér és Kígyó-köz közötti részén, a Mancz János utczának a Könyök-köz által érintett részén a Vásártér fele (mutatkozhattak). E helyeken a megjelenhetés idejét április hó 15-től október 15-ig du. 9 órától, a többi hónapokban du. 8 órától kezdődőleg állapítom meg a kávéházakra vonatkozó záróra keretén belül, kéjnők a kereset czéljából történő megjelenhetésre kijelölt utczákban levő kávéházi és korcsmahelyiségeket látogathatják.“

36 178.300/1936. BM. rendelet. A korábbi szabályozás a 160.100/1926. BM. rendelet volt.

51