Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Güntner Péter: A soproni prostitúció szabályozása és szerkezete országos összehasonlításban a századfordulón
GÜNTNER PÉTER A SOPRONI PROSTITÚCIÓ SZABÁLYOZÁSA ÉS SZERKEZETE ORSZÁGOS ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN A SZÁZADFORDULÓN Magyarországon az 1860-as években honosodott meg a reglementáció elve, mely a prostituáltak számbavételét, s tevékenységük szabályozását és ellenőrzését jelentette. A reglementáció, Anglián kívül, a 19. század második felében szinte egész Európában elterjedt. Angliában 1864-ben fogadták el a járványos betegségekről szóló (The Contagious Diseases Act) törvényt, melyet a sorozatos tiltakozások hatására 1886-ban eltöröltek. Az abolicionisták a prostitúció szabályozásának minden formáját elutasították, mert szerintük a prostitúciót szabályozó törvények a nők személyiségi jogait sértették. Értelmezésükben a meghozott törvények éppen az eredeti szándékokkal ellentétes eredményekre vezettek.1 A reglementáció megteremtésében először Pest, aztán az egyesített főváros járt élen. Budapest, mint a nagyvárosi élet megtestesítője, a prostitúció megannyi problémáját generálta. A prostituáltak és a prostitúció színtereinek nagy száma (pl. bordélyok, lakások, utcák, parkok, és kávéházak) miatt, a város az erkölcstelen jelzőt is kiérdemelte. A fővárosban a bejegyzett prostituáltak száma rendkívül magas volt: az első világháborút megelőző években Párizs és Berlin után Budapest következett a harmadik helyen az európai statisztikában.* így a kérdést vizsgáló kutatók figyelmét elsősorban Budapest keltette fel, mint a prostitúció-ipar fellegvára. Ezért mind a szabályozást, mind a prostitúció szerkezetét tekintve Budapest esete jól ismert; a vidéki városok néhány kivételtől eltekintve jobbára még feltáratlanok. A tanulmány a soproni prostitúció szabályozásának és szerkezetének leírásával azt vizsgálja, hogy a fővárosban megfigyelt tendenciák mennyire jellemezték Sopront. Szabályozás, engedélyezés, a különféle prostituáltak Korszakunkban a prostitúcióról külön törvény nem született, a közegészségügyi törvény (1876:XIV. te. 91. paragrafus) a szabályozást rendeleti útra terelte. A rendeletalkotásnak megfelelően a prostitúciót a törvényhatósági jogú városok esetében a törvényhatósági bizottság, rendezett tanácsú városok esetében a képviselőtestület szabályozta.’ A bordélyházak működésébe így a helyi szabályrendeletek engednek bepillantást. Bordélyház nyitására engedélyt - alapos mérlegelés után - Sopronban a városi Judith R. Walkowitz: Prostitution and Victorian Society. Cambridge University Press. 1980. 1-9. Doros Gábor-Melly József: A nemi betegségek kérdése Budapesten I-II. Bp., 1930. 755-756. ' A városok szabályrendeletalkotásáról ld. Kajtár István: Városi önkormányzatok (1848-1918). Pécs, 1993. 107- 128. 33
