Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)

Bana József: A bordélyházak kialakulása Győr városában (1848-1919)

túcióról, valamint a bujakóros megbetegedésekről. Győrött 45 kéjhölgyet írtak össze, ezek közül hárman szenvedtek az év során bujakórban. A titkos kéjelgők létszámát meg­közelítően 60-ra becsülték. A győri kórház 13 ágyat tartott fenn a nemi betegségek gyó­gyítására.'' Ugyan ki gondolná ma, hogy csak az nyithatott bordélyt, tarthatott kéjhölgyet, aki­nek szociális helyzete kifejezetten hátrányos volt. Kizárólag gyermeküket egyedül neve­lő anyák, kivénhedt matrónák és nyomorgó öregurak pályázhattak türelmi harcáért. A prostituáltak sajátságos árukapcsolásként nemcsak a bordélyokban, hanem a fogadók­ban, kávéházakban és fürdőkben üzemeltek. Innen származik a régi szóösszetétel, a „fürdőskurva A „boldog állapotoknak " egy századeleji kormányrendelet vetett véget. Kizárólag csak a bordélyházakban és saját szállásaikon tevékenykedhettek a kéjhölgyek. A belügyminiszter 1878-ban értesítette Győr városát, hogy a magyaróvári gazdasá­gi intézet tanulóifjúsága közt nagyban elterjedt a buja-kór, mely betegséget a tanulók Po­zsony, Győr és Komárom városokban lévő bordélyházakban kapják. A válaszjelcntés megállapította, hogy a győri kéjhölgyek hetenként kétszer esnek át orvosi vizsgálatokon. 1878-ban 3 személyt kellett kórházba küldeni. A nyomozás feltárta, hogy „a gazdasági intézet tanulói csak nagy ritkán fordulnak meg városunkban, többnyire Pozsonyba szok­tak kirándulni. Felhívták a belügyminiszter figyelmét, hogy mind Magyaróváron, mind Mosonban zugbordélyok léteznek, és az ott lévő kéjnőket orvos nem látja, így valószí­nűleg ők a kór okozói." 1878-ban a város hadat üzent a prostitúciónak, elhatározta a bordélyházak létszá­mának apasztását. További cél volt; a város területén szétszórt bordélyházakat lehetőleg egy utcába, egymás közelébe telepíteni a jobb és hatékonyabb ellenőrzés miatt. A bor­­délyház-tulajdonosok engedélyét bevonták, akik erre más utcákban béreltek házakat és itt kívánták korábbi tevékenységüket folytatni. Egymást is állandóan feljelentgették, így próbálták a vetélytársakat kiszorítani. A valószínűleg ügyvédek segítségével megfogal­mazott tömeges kérelmekben általában megélhetési gondjaikra, valamint kiskorú gyer­mekeik tetemes nevelési költségére hivatkoztak. Ezek a kérelmek annyira egyformák, hogy nem lehetetlen, többen ugyanazt az ügyvédet fogadták meg. A hatóságokat támo­gató polgárok panaszbeadványaikban szintén hasonló érveket használtak, ők többnyire arra hivatkoztak, hogy saját házaikat gyermekeik erkölcsi tönkretétele nélkül nem hasz­nálhatják, mivel az ott lévő kéjhölgyek szemtelen, buja kiáltozásaikkal, kihívó öltözé­kükkel zavarják a környék nyugalmát és minden arra járót, akiben kuncsaftot sejtenek, leszólítanak.4 íme az egyik bordélyház-tulajdonos, a sablontól jelentősen eltérő kérelme: .. Tekintetes Tanács! Alulírott a legmélyebb alázattal bátorkodik fenntisztelt Tanács előtt kérelmét a kö­vetkezőkben előterjeszteni: Körülbelül már 4. hava, hog)> Győr város tekintetes kapitányi hivatalrendeletefoly­tán, a kávémérési jog és 2 rendbeli kéj hölgyek tartása iránti engedélyért folyamodtam. GYVL. Győr város tanácsi iratai II. 1869/317 PIROSLÁMPÁS ÉVSZÁZADOK - Nyomatékkal Győr városára. Felelős szerkesztő: Bana József. 1998. 16

Next

/
Thumbnails
Contents