Bana József et al.: Piroslámpás évszázadok (Győr, 1999)
Kránitz Marianna: A prostitúció néhány elméleti és történeti kérdése
A gyerekek esetében a szó szoros értelmében vett prostitúcióról nem beszélhetünk, hiszen a fogalmi elemek a gyermeki létből adódóan nem realizálódhatnak. Szexuális kizsákmányolásuk viszont - az ókortól napjainkig - mint az emberiség egyik legnagyobb szégyenfoltja, nap mint nap megvalósul: a Földön sok millió kisgyermek keresi a saját testével a kenyerét, s olykor ebből tartja el az egész családját. A tapasztalatok azt mutatják, hogy világszerte csökken a prostituáltak átlagéletkora (Magyarország néhány nagyvárosában is 10-12 éves gyerekek strichelnek az utcán. Terjed a gyermekpomográfia, melynek kiváló eszköze lett a virtuális sztráda, az Internet, s minden jel arra utal, hogy növekszik a pedofdek és a gyermekpomó-fílmek készítőinek, gyűjtőinek és forgalmazóinak a száma. Összegezés helyett A társadalmak életének egyik szükségszerű kísérőjelensége a prostitúció, mely jelenséggel szemben olykor — a reglementáció jegyében - több-kevesebb tolerancia mutatkozik, olykor viszont - az abolíció jegyében - tűzzel-vassal irtani törekednek azt. A „tűz és a vas" a szó szoros és átvitt értelmében is kivétel nélkül mindig magára a prostituáltra irányult, nem pedig a tevékenységének hasznát lefölöző prostitútorokra. A XX. század egyik nagy felismerése, hogy a prostituált a teljes prostitúciós szerepjátékban inkább áldozat, mintsem bűnös. A valódi vétkesek, a prostitúció „bővített újratermelését” biztosító, de háttérben maradó, további közreműködők: a prostitútorok. Az új évezred küszöbén a számos, nagy társadalmi probléma között a prostitúcióval kapcsolatos gondok is új köntösben jelentkeznek: a szervezett bűnözés megizmosodása és térhódítása a prostitúció jellegét is megváltoztatja, ugyanakkor az emberi jogok, az ember önrendelkezési jogának messzemenő elismerése a prostitúció szabályozásának gátakat szab. Mi lehet tehát a kiút? Hogyan lehet továbblépni úgy. hogy tiszteletben tartsuk az emberi jogokat, de megakadályozzuk a szexuális kizsákmányolást, a fehér rabszolgaságot? Nehéz kérdések ezek, amelyekre azonban felelni keli. Alapvető eligazodási pontokként a gyermekek jogai, a gyermekek fokozott védelme, a vonatkozó nemzetközi egyezmények betartása, valamint a szervezett bűnözés, a lány- és gyermekkereskedelem elleni harc, az erre irányuló nemzetközi összefogás szolgálnak. A prostitúció teljes mértékben nem előzhető meg és nem száműzhető a társadalom életéből, viszont optimális feltételek mellett „mederbe terelhető”, vagyis kezelhető jelenséggé válhat. Úgy vélem, ez az a cél, amelyet ki kell tűznünk és el is kell érnünk ahhoz, hogy a társadalom és a prostitúció viszonya elfogadható legyen. Mert erre a viszonyra is érvényes Karácsony Sándor klasszikussá vált mondása: „Csak akkor alhatok nyugodtan melletted, ha te is nyugodtan alszol énmellettem”. 154
