Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból III. 1655-1699 (Győr, 1997)

Végrendeletek

9. ) Olyan feltétellel.

10. ) Puskát.

11. ) Hordót.

12. ) A név után utalás a pecsét helyére — „L. S.” —, majd folyamatosan írva a sort, bemásolva

Hubinai Miklós fiókvégrendelete.

13. ) 1680. május 12-én — ez a fiókvégrendelet dátuma.

14. ) Említett.

15. ) Ellensúlyozva.

16. ) Azon feltételek alatt.

17. ) Ezen feleségének, halála esetére.

18. ) Jövedelméből.

308.

Benkovicz Tamás özvegye, Kőmíves Margit végrendelete

Győr, 1680. június 5.

Én Kömiues Margit asszony, néhai riemzetes Benkouicz Tamás Uram megmaradott özvegye noha testemben beteges, de ép elmém és eszem lévén, elsőben is ajánlom az én lelkemet az én teremtő és megváltó Jesus Christusomnak kezében, testemet pedig az földnek az ü annyának, az honnét vétetett volt az jövendő boldog föltámadásnak jó reménsége alatt. Azután az mi, kevés jókkal az én kegyelmes Istenem engemet megáldott, teszek illyen utolsó dispositiot.

1. Vagyon száz foréntom az Ferencz Deáknál Chaplarnal.

2. Vagyon Szabó Péternél tizenkét tallérom.

3. Ladaneron Baroniay Lőrincnél 5 foréntom.

4. Szabadosnenak attain 4 foréntot.

5. Thamas Deaknenal 1 tallérom.

Vagyon készpénzem Nemet pénzül két Száz foréntom. Item Tallérom he tuen Tallérom, Item aranyom száz hat aranyom.

Ezüst pártaövem vagyon egy, egy kupa, két darab ezüst lánc, három aranygyűrűm.

Az Nemes Káptalannak ezen javaimbul hagyok egy tallért.

A Boldogh Aszony Templomara 3 foréntot.

A Győrj Franciscanus Barátoknak 3 foréntot.

Az öreg pártaövemet hagyom az öcsém leányának Pannikának, hagyom láncostul.

A másik darab láncot penig hagyom az mostoha leányomnak Kaidaczy Saranak, az vállamon lévő ezüstkapcsokkal együtt, mivei az attyátu! vettem.

A köröszt leányomnak Kathinak hagyok tíz foréntot.

Király Mártonná asszonyomnak hagyok egy aranyat.

Vagyon egy öcsém, Suron lakozó Molnár István, az kinek az attyával egy voltam, hagyok huszonöt tallért.

Vagyon búzám is circiter 16 mérő, azt eladván adgyanak Testamentárius Uraimék az mit Isten áltál gondolnak, az szegényeknek belőle, az mi búza arra vagyon, még ahhoz rendelek huszonöt forintot temetésemre.

127