Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból II. 1631-1654 (Győr, 1996)

Végrendeletek

155. Horvát Gáspár végrendelete 1641. december 30. ' * In Nomine Dei Patris et Filij et Spiritus Sancti Amen. En Győrött lakozó Horuat Gáspár hagyom az én bűnös lelkemet az Abraham Istenének kezeben, testemet penig az földnek gyomrában. Azután míg szólhatok, illyen testamentomot teszek Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Elsőben hagyok az földesuraknak, az Győri Nemes Káptalannak négy magyar fo­rintot. Az Kaptalan Szentegihaznak hagyok 2 forintot. Az Ilonkának, az én édes leányomnak hagyok 50 forintot. Az én feleségemnek, Piroska asszonynak minden ingó és ingatlan marhámnak ha­gyom felét. Az én fiamnak peniglen szintén aszerént mindenben felét. Az mi kevés pénzem vagyon, kitudván azt az ötven forintot, amellyet hattam az leányomnak, az mi attul megmarad, annak is a fele fiamé, az fele feleségemé legyen. Mivelhogy az feleségem eggyütt kereste velem az házamat, annak is felét felesé­gemnek, felét az fiamnak Péternek hagyom. Az én öcsémnek, Mátyás Deáknak Giőry Oskola Mesternek hagyok 5 forintot. Az két ezüst pohárt hagyom az fiamnak, Péternek. Az lovakat kocsistul hagyom az fiamnak, Péternek. Az mi búzám vagyon itthon, es ottkin az szántó földön, ha meg nem alkudnék az fiam az annyával, feleségemmel, hagyom abból feleségemnek éppen a felét. Szegényeknek hagyok két forintot. Végezetre, ha az én fiam, Péter, meg nem alkhatik az annyával, hatt eppen, va­lamit hattam az feleségemnek, kezéhez adgyák az testamentomos uraim az ő részét. Az testamentomos uraiméknak hagyok mindeniknek egy egy tallért. Ez testamentom lett Anno, et die ut Supra, úgymint Győrött lakozó Tár István, Osuald János és az öcsém Matthias Deák előtt. Ha peniglen az én feleségemnek holta történnék azonközben, Hatt fiamnak az eo részéből hagiom felet Leaniomnak. Ha fiamnak történnék halála, annak is az felét leányomnak, felét az feleségemnek hagyom. Az kertet is hagyom az fiamnak, Péternek. Amen. Végr. könyve 2. köt. 256-257. o. Másolat. A végrendelet szövege után az alábbi — valószínűleg a bemásoló személytől származó — megjegy­zés olvasható: „Szép kis Testamentom iras Schola Mestertől, Paduaban tanolt.”; majd rövid utalás a káptalan megerősítésére, melynek kelte: 1642. január 10. („feria Sexta proxima post festum Epiphaniae Domini, Anno a pastu Virginis gloriosissimae 1642.”) 1.) A végrendelet élén a dátum: „Anno Domini 1641 Die 30 Decembris.” 84

Next

/
Thumbnails
Contents